És mit tudsz te? Mit tudunk egymásról (a belső történésekről) valójában? Olyan sorsok gurulnak a szemem elé - aztán tűnnek el a süllyesztőben - hogy alig találok rá szavakat. Felfeslik a facebookos csillogás és azon túl hihetetlen fájdalom, reményvesztettség, félelem, gyűlölet, düh, apátia (és még mi minden!) lapul és fortyog. És amit meg kell osztani, az bennünk él.
(Csak azt akartam mondani, hogy időnként kölcsönösen tépjük egymás sebeit anélkül, hogy tudnánk, mit teszünk. Néha persze pontosan tudjuk de mégis, vagy épp azért csak szaggatjuk a másikat. Kínnal és élvezettel. Olyan nagyon nehéz jó embernek lenni. De talán kevésbé lenne nehéz egyszerűen csak nem rossznak lenni)
(Csak azt akartam mondani, hogy időnként kölcsönösen tépjük egymás sebeit anélkül, hogy tudnánk, mit teszünk. Néha persze pontosan tudjuk de mégis, vagy épp azért csak szaggatjuk a másikat. Kínnal és élvezettel. Olyan nagyon nehéz jó embernek lenni. De talán kevésbé lenne nehéz egyszerűen csak nem rossznak lenni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése