Megkísértés*

Álmomban Németországban (talán) jártam, ahol részint A.-t kísértem valami konferenciára, részint pedig részt vettem valami preformanszon, ahol volt kalapkiállítás, mellszobrok kalapokkal, műanyag mellszobrok a ruhatár plafonjára függesztve, alteros ruhákban nyomuló nők (magam is) és férfiak, színes katalógusok versekkel, felolvasás, zene. Volt valami kis piros hegyivasút, amin érkeztünk és ami a  (stájer?) hegyeken át Velencébe tartott - és most, hogy ezt írom, a gyerekek is velünk voltak, mert azt ecseteltem A.-nak, hogy milyen jó, hogy egyetlen (mármint fejenként) vonatjeggyel kimaxolhatunk mindent: a konferenciát, az alteroskodást, Á. hideg hegyek iránti vágyát és V. azon igényét, hogy menjünk el már végre egy nyári tengerpartra, ahol csak chillezünk. A. ugyan húzta a száját, hogy drága lesz ez, meg hogy ez a művészkedés nagyon gáz (mindenki felolvasott egy szöveget, aztán mindenki énekelt a többieknek, aztán a képzőművészeti szekción mutattuk be alkotásainkat) - de én meg épp erre vágytam, lelki társakra. Mondjuk mindez németül meg angolul ment, nekem kicsit döcögve, meg komolyan elgondolkodtam azon, hogy egy magyar népdalt énekeljek-e, méghozzá azt, hogy Szélről legeljetek (és hogy aggódtam, nehogy valaki úgy fordítsa a szélt, hogy wind, mert itt a borderről van szó - ezért (?) nem is azt énekeltem végül). Aztán úgy tűnik, rávettem A.-t a vonatozós kirándulásra a panorámavonaton, el is mentem jegyet venni az automatából. Nem adott sok pénzt rá, épphogy kijött a papírpénzből a vonatjegyek ára, alig kaptam volna vissza belőle... csakhogy a jegyautomatába be volt ragadva egy kis fecni, amitől nem tudott rendesen visszaadni, azt én megpiszkáltam és akkor a jegyek mellé kiadott egy piros 5999 Eurós bankjegyet, majd egy barna 2999 eurós bankjegyet - aztán az én aprómat. És ott volt a kezemben négy jegy, meg több papírpénz meg némi apró, fújt a szél is, a megállóba (ahol az automata állt) beérkezett egy sárga színű busz, volt nagy tülekedés - én nem szálltam fel, mert nem tudtam, hogy mit csináljak a pénzzel, nyilván meg szerettem volna tartani, kifejszámoltam, hogy ez közel hárommillió - na de közben nyilván azt is tudtam, hogy ez nem az én pénzem. Újabb buszok jöttek, újabb emberek cserélődtek, már senki sem volt ott, aki láthatott bármit is. Kamera sem volt - visszamentem, megnéztem... olyan pofákat vágtam, mint aki azt mondja, hogy vissza akarja adni a pénzt, imitáltam, hogy dugdosom vissza a résbe  - de persze nem sikerült, akkor nagyon szomorú és tanácstalan fejet vágtam, aztán megpróbáltam (mármint úgy tettem, mint aki megpróbálja) valahol elhelyezni a pénzt, hogy megtalálja a jogos tulajdonos - de hát egy automatán hogyan lenne ilyen hely, és hát azt mégsem akarhattam (naná), hogy valaki jogtalanul elvegye az én pénzemet más pénzét. Aztán tovább szerencsétlenkedtem, aztán elejtettem egy kis aprópénzt, amit először úgy gondoltam, hogy bánja a fene, de aztán arra gondoltam, hogy isten (igen, így) mindent lát, és ha nem becsülöm meg a filléreket, majd visszaveszi a nagy papírpénzeimet is - úgyhogy mégis felvettem, amitől szétgurultak más pénzek, amiket még össze kellett szednem, közben meg fújt a szél és kurvára aggódtam, hogy nehogy elvigye a papírpénzeimet vagy a megvett vonatjegyeket a kezemből. Nem tudom, mi lett végül - de gyanítom, hogy eltettem a majdnem 9000 eurót, bár rettenetesen furdalt a lelkiismeret, de végül is egy géptől ellopni elfogadni a pénzt talán mégsem akkora bűn (gondoltam), rémlik még, hogy vissza akartam menni? vagy nem mertem visszamenni? az alteros performanszra, meg hogy még azon is gondolkodtam, hogy A. nyilván dühös lesz, hogy elhoztam a pénzt, hogy szégyent hozok rá - aztán felébredtem a pénzzel a markomban  gyötrő lelkiismeret-furdalással a szívemben, hogy lám-lám, milyen ember vagyok én, egy rendes embert nyilván nem lehet ilyen kis összegekkel marhaságokkal megkísérteni, én meg hagytam magam és elbuktam.

Aztán arra (is) gondoltam, hogy ez az álom nyilván a büntetésem azért, mert nemhogy nem lettem rendes vegán, de még az általam vállalt 10-90% (rossz esetben 20-80%) arányt sem bírtam megtartani a helytelen-helyes táplálkozás viszonylatban és tegnap aztán tényleg minden vackot összezabáltam (és mindössze egyetlen oldalnyit haladtam az írással - amiről nyilván pontosan érzitek ti is meg én is érzem, hogy egyszerűen elbasztam a tegnapi napot) - és aztán még a gyomrom is fájni kezdett (tudom, nem csoda és nyilván meg is érdemlem - csak a munkavégzésnek ez sem kedvez ám).

* és biztosan tudom, hogy nem ez volt az utolsó