Egy anomália nyomában

Hogy lehet az, hogy míg a borzalmasan nehéz napok alig, vánszorogva múlnak, sokszor félő, hogy sosem lesz este, addig aranyló, boldog legszebb éveink úgy röppennek tova, mint tiszavirágok - egy szempillantás és huss, már sehol sincsenek??