A bármely szakos tanárok mítosza

Azt hiszem, nem könnyű engem azzal vádolni, hogy nagy barátja vagyok a jelenlegi oktatáspolitikának, de megfeszül bennem az ideg, amikor azt hallom, hogy az iskolák bármely szakos tanárokat keresnek. Ez elég nagy csúsztatás, és mint olyan, szerintem nem érdemes vele élni, mert eltompítja az igazságot. Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy bizony tanárhiány van, nem is kicsi. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy rettenetesen elöregedtek a pedagógusok (nem személy szerint mindegyik, hanem az összeset százalékosan nézve), úgyhogy hamarosan még nagyobb tanárhiány lesz. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon-nagyon kontraszelektált a pedagógus társadalom (hogy az egyszeri pedagógus szavajárását használjam, rossz a pedagógusanyag - bár szerencsére ez sem igaz mindenkire. Fantasztikusan jó fej, motivált és jólképzett pedagógusokat is ismerek). Szóval, ha nem is úgy szar minden, ahogy van, tényleg nagyon sok baj van az oktatással. De történetesen nem keresnek nagy számban bármely szakos pedagógusokat. Sok olyan pedagógust keresnek, akinek mindegy hogy mi a második szakja - ezt úgy szokták kiírni, hogy magyar kötőjel bármely, vagy matematika kötőjel bármely, vagy angol kötőjel bármely szakos tanárt felvennének. De itt nem a bármely szak a lényeg, hanem a kötőjel előtt lévő szó. Illetve felsős napközibe vagy kollégiumi nevelőtanárnak tényleg szoktak olyan kollégát keresni, aki mindegy, hogy milyen szakos. Mert tényleg mindegy, elég lenne hogy jófej legyen és szeresse azokat a nyomorult kölyköket.