Gyöngyöt fűzünk - de mivel már csak nagy fagyöngyeink vannak, lecserélném a damilt, ezért elkérem a spárgát a dobozból.
- Nem pontosan értettem, hogy mit szeretnél - mondja Blanka
- A spárgát - mondom - és nyújtom is érte a kezemet.
Blanka kérdőn ránéz Mimire. Mimi hasonlóan tanácstalanul bámul rám, mint Blanka.
- Nem tudjátok, mi az a spárga? - hökkenek egy nagyot.
- Dehogynem tudjuk - vonogatják a vállukat - csak azt nem tudjuk, mit kértél.
- A spárgát a dobozból, hogy ráfűzzem a gyöngyöket - mondom szép lassan, tagoltan, hogy megértsék. De nem értik meg, csak vihognak és úgy néznek rám, mintha napszúrást kaptam volna. A napszúrás amúgy nincs kizárva, de munkaidőben köteles vagyok dolgozni, így magamhoz húzom a dobozt és keresgélni kezdek. A lányokból kirobban az elemi erejű röhögés - mely szerint tényleg megzakkanhattam, ha spárga után turkálok a nagy papírládában. Én viszont közben megtalálom mind a két tekercset, egy vastagabb, szőrösebbet és egy vékonyabbat, ami egyúttal simább is - karkötőnek ez utóbbi jobb lesz.
- Tessék, itt a spárga - mutatom - vékony és vastag is van.
- Micsoda? Ez? - Gurulnak, dőlnek a kacagástól. - De hát a spárga az egy zöldség! Egy növény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése