Több év múltán először kapcsoltam be a Kossuth rádiót reggel a konyhában. Mondjuk nyilván megérdemeltem a szenvedést, ha önként zúdítottam magamra. A stúdióban néhány alfahím poénkodott. Beszélgetésük tárgya a valódi érték kontra gagyi hamisítvány volt. Felhoztak mindenféle (köztük néhány sírni valóan gagyi személyes) példákat, meg mondtak példabeszédeket (kinek meddig ér a keze, az annyit is ér, mindenki annyival takarózzon, amennyije van és ne vágyjon többre) - egy nagyon lényeges és kézenfekvő dolog nem jutott azonban az eszükbe - elfelejtették megemlíteni, hogy mekkora különbség van a valódi riporterek/műsorvezetők által prezentált valódi rádiózás, meg az általuk felbüfögött gagyi műsorok közt. Nem volt érkezésem betelefonálni (sem most sem mindörökké), de nem tudom egészen szó nélkül hagyni. Közszolgálatinak csúfolt agyhalott szófosás. Nehogy hallgassátok!
Egyetértek! Régi rádiósokért a Klubrádióra jártam, de sajnos onnan is kikopnak lassan. Pedig élmény volt Rangos Katalint hallgatni minden este. Elbutítjuk a társadalmat, mert úgy könnyű irányítani.
VálaszTörlés