EMK

Egy napsütötte, nyári nyolcadik kerületi utcán mentem sietve. Bal karommal egy pucér, arany hajú néhány napos újszülöttet öleltem magamhoz - valószínűleg én szültem, de nem tudtam, fiú-e vagy lány, ezért is igyekeztem mihamarabb felérni egy bérházbéli lakásba. Jobb kezemben egy zacskónyi gyümölcs volt, főként szilva, és néhány szem alma. Hirtelen megállt egy terepjáró az út mellett, kiszállt belőle Heni barátnőm expasija és egy nagy csokor aranyszínű virgácsot szórt a lábam elé a járdára: a te gyerekeidnek is hoztam - mondta és már fordult is vissza a terepjárójához. Utánakiáltottam, hogy inkább adja a kezembe a virgácsokat, mert nem tudok lehajolni, hogy összeszedjem őket. Nem érek rá, sietnem kell - mondta - de látva ügyefogyott téblábolásomat végül csak visszafordult és összemarkolta a földről az ágas-bogas csomagot és ideadta. Ballal a csecsemőt, jobbal az ágkazlat szorítottam, és siettem fel a ház egyik komfort nélküli lakásába. Ennie is kellett már a babának - meg kíváncsi voltam a nemére is. Ahogy felértem a lépcsőn a másodikra, a szomszéd lakásból egy férfi integetett ki, karján szintén egy csecsemővel. Csúnya kislány volt, éles, szögletes vonásai pontos másai voltak az apja durva vonásainak - de az apa ragyogott a büszkeségtől. Még mielőtt megkérdezhette volna, az enyém milyen nemű, beugrottam a szegényes lakásba. A konyhában hidegvizes falikút, sparhelt, néhány szekrény. Az egyetlen szoba egyik sarkában egy vécécsésze, máshonnan kiszedett ajtókkal elbarikádozva. Letettem a gyereket - fiú volt. Nagyon csalódott voltam, lányra számítottam. Éhes voltam, szomjas és fáradt - de nem tudtam eldönteni, megehetem-e a mosatlan szilvát szoptatás előtt, vagy előbb etessem meg a babát és csak azután egyek én magam is.

Tegnap, a kéthetenkénti szabad hétvégém egyik napjának terhére (hogy lehetek ilyen hülye?)  Henivel és egy munkatársammal erőszakmentes kommunikációs tréningen vettem részt. Nem volt rossz, azt gondolom, hogy azoknak, akik még sosem hallottak a témáról, nagyszerű és olcsó lehetőség egy ilyen alkalom arra, hogy érdeklődni kezdjenek a téma iránt - de nekem már nem tudott újat mondani az előadó, ráadásul annyira nem bírtam egész nap az ülést, hogy a hazamenetelkor már szívem szerint hisztisen sikítva rúgkapáltam volna a félzsúfolt járműveken.

Totálisan tönkrement megint a térdem, sem hajlítani, sem kiegyenesíteni nem esik jól, folyton fáj, egyáltalán nem terhelhető (igen, igen most azonnal fogynom kellene egy jelentősebbet - ugyanakkor azonnali hatállyal és véglegesen törlöm az életemből mindazokat, akik még egy fogyókúrás étrend- vagy mozgásjavaslattal, illetve bármi olyasmivel próbálkoznak, ami arról szól, hogy szerintük nekem mi tenne jót, ugyanis ezt mindannyiuknál sokkal jobban tudom)