Tetézhető-e tovább? - update boldogság!

Úgy tűnik, igen. Mármint - sietek leszögezni - a saját hülyeségem. Vagyis:

Kizárólag. Én. Tehetek. Róla. Hogy. Nem. Bírom. Elengedni. Ezeket. A. Terheket.

Konkrétabban? Van ugye az a bizonyos nem megszerzett diplomám, aamiről már többször is nyavalyogtam és amitől épp egy aprócska tyúklépés választ csak el... vagyis, hát egy ilyen tyúkocskának, mint én, elég sok lépés az... mert  hát majdnem minden megvan, de... vagyis... egy nyúlfarknyi, negyven oldalas szakdolgozatot leszámítva. Kezdjük előről. Van ugye az a bizonyos nem megszerzett diplomám, ami nagyjából okafogyottá vált a munkahely-váltással. Nem fogom használni. És itt kéne kitenni a pontot. Ugyanakkor mégiscsak jól mutatna az önéletrajzomban* ha ott szerepelne ez a cím** is. És csak egy semmiség, egy incifinci aprócska szakdolgozat kéne hozzá. Aminek néhány évente nekiugrom. És úgy tűnik, most megint. Nem kérdés, hogy ki a hülye.  De nem én kezdtem, ők kezdték! Most megint úgy kezdődött, hogy megpróbáltam az egyetemtől az abszolutóriumomat begyűjteni legalább. De nem adják, az index scannelt másolatát hajlandóak csak kiadni. Viszont megint elhúzták az orrom előtt a mézesmadzagot, hogy végül is szinte már megvan a diploma, csak egy icipicit kell hozzá nyújtózkodni. És pontosan tudom, hogy negyven oldalnyi szakszöveg*** iszonyúan durván sok. Mégsem bírom elengedni. De basszus, megírni sem - mert ha meg bírtam volna, már rég készen lennék. És hát jogosan merül fel a kérdés, hogy ha annyira kell a cucc, mi a fenéért nem írtam meg addig, míg munka nélkül sínylődtem itthon? Miért most ugrok neki? ****

Komolyan, már nem tudom, mit csináljak magammal, tehetetlen vagyok saját ostobaságommal szemben. Nincs valakinek egy negyven oldalas, sosem használt, eladó szakdolgozata?****

UPDATE: addig-addig kotorásztam a gépemen, míg meg nem találtam a szakdolgozatból már eddig elkészített 24 oldalt. Oké, biztosan át kell írni, mert kiskoromban még bénábban fogalmaztam, meg hol van ez még a negyventől - de azért nem nulláról indulok így, igaz? Csodálatos ajándékként fogom fel a múltból, ez a fiatal léhűtő és bohó martine üzenete az öreg az idősödő a mostani martine számára. 

* legalábbis én így gondolok rá, hogy jól mutatna

** önbizalomhiányomat cím- és rangkórságba fojtom

*** jogi szakszöveg - mert ha blogot kéne írnom, úgy jobban menne
**** Mert reménytelen eset vagyok.

***** bár az ismert körülményeim miatt nincs pénzem, többek közt szakdolgozatra sem