Hát, akkor lépjünk is tovább, nincs itt semmi látnivaló

Reggel állásinterjú, hozsannahegyek, hogy hogy örülnek (látszik is, hogy tényleg), nem akarják húzni az időt - örvendezek, hogy én sem, el vannak kápráztatva - mondják - az egyik legjobban képzett szakemberük leszek (most mit mondjak? nem lep meg, tényleg nagyon jól képzett munkanélküli vagyok) - csapjunk is egymás tenyerébe rögtön, mondja a nagyon kedves kék szemű vezetőnő. Csapjunk, mondom én. Akkor most bevinne a gazdaságishoz, mert a konkrétumokat az tudja. Előtte hazaautózom minden papíromért, ami a belépéshez kell, szeptember elsején, ami idén harmadikára esik, már kezdhetek is. Itthon örömködök egy sort A.-nak, felszedem minden megszerzett papíromat, a munkaügyi irataimat is az érettségitől napjainkig. Visszaautózok és bemegyek. A gazdaságis Erika nagyon kedves, örül nekem, elkezd a papírjaimmal szórakozni. Kurva jó mind, mondja ő is,  - de aztán elkámpicsorul, hogy sajnos a rendelet nem rendelkezik ezekről és a munkaviszony-táblázatba sem számít bele ám minden - kerek 14 évet tud elismerni eddigi munkásságomból. Érti ő, hogy ennél jóval többet dolgoztam, de azok nem számítanak, sem a megbízások, sem azok a részmunkaidős munkaviszonyok, amelyek más munkaviszonyokkal egy időre estek, mert egy naptári időszakra csak egyetlen munkaviszony számolható el, akkor is, ha a tekintetes nagyságos OEP is igazolta, hogy több volt. És a diplomáim sem érnek semmit sokat, mert ugyan jól hasznosíthatóak lennének itt, ujjongana a stáb - de a rendeletben nincs benne, úgyhogy szorzónak nem jó egyik sem, higgyem el, nem én vagyok az egyetlen, aki így járt. De azért akkor feltelefonálnak a központba, ahol Módszertanos Marcsika majd megmondja, hogy létezik-e olyan csalás kiskapu, amivel jogszerűen megkerülhető a szent rendelet. De Marcsika nincs bent, úgyhogy írniuk kell neki egy ímélt, majd válaszol, ha bent lesz és ráér, ugye neki nem annyira fontos ez az egész - de ne aggódjak, telefonálnak, amint megjön a válasz. És akkor nagyjából pont ugyanott vagyok, mint reggel 9-kor voltam, mielőtt elindultam, csak most már még egy tuti biztos helyről várom a tuti biztos telefont, amiben majd értesítenek arról, hogy megnyertem-e azt a megalázóan alacsony bruttóbért náluk, amit fizetni tudnának (de ami persze nyilván több lenne annál a semminél, mint amit így keresek). Már nagyon edzett vagyok, nem bőgve jövök haza - de hazafelé  titokban behúzok egyet a fogyókúrámnak négy gombóc fagyival, és aztán még itthon is szívesen belerúgnék bárkibe. A postás épp nincs itt, marad a család. Mondjuk, okom is van rá, mert Á.-nál idegesítőbb lénnyel még életemben nem találkoztam - de persze csak verbálisat rúgok, aztán blogot írok, habár azt is minek.