A rosszul gazdálkodásról, a macskáról és az elbizonytalanodásról

Nem gazdálkodom elég tudatosan (az időmmel sem, sőt, más egyebekben is találok kivetnivalót, de ez most élelmiszer-biztonsági poszt lesz) Történik tegnap és ma:

1) a rosszul gazdálkodás

Kivettem kétféle húst a mélyhűtőből (kockázott sertéscomb 40 dkg és egy fél csupasztott csirkemell - rá sem merek gondolni, hogy kb fél kiló, mert az újabb aggályokat vet fel), hogy ebédet csináljak - de a húsok nem olvadtak fel eléggé. Közben elmentem vásárolni és vettem új, fagyasztatlan húst (csirkecombfelső akciósan (mert abból tudok adni a macskáknak is és máj nem volt - mert különben azt vettem volna és nem csirkecombfelsőt akciósan ) és kockázott sertéscomb 40 dkg ).

2) macskák

Hazavittem,  mi végül egészen mást ettünk, de a csirkecombokat kinyitottam a macskák miatt, vagdostam nekik belőle, de nem ették meg. Egyik sem. Sem a mi finnyás macskánk, sem a másik, aki nálunk nem finnyás, csak otthon a szomszéd néninél. Betettem mindent a hűtőbe. Mármint csak a húsokat, a macskák szabadon távozhattak.

Snitt - eltelik egy egész éjszaka húsok és macskák intenzív  jelenléte nélkül

még mindig egy macska

Muszáj reggel megfőznöm mindent, mert nappal dolgom van. Nekikezdek. Hagymát dinsztelek. Berobban az ablakon a macskánk. Tudja, hogy a hagymadinsztelés után elég magas valószínűséggel valami hús is kerül. Csirkecomb (akciós - de bőven lejárati időn belül, nincs szaga, nem csúnya. Normális, jól kinéző hús) A macska ágaskodik, nyávog, ugrál, csimpaszkodik a szekrényre. A csirkecomb szerencsére nem tesz ilyet. Vágok neki belőle, hátha tegnap csak nem volt éhes. Odafut - és aztán leül a konyha másik végében. A csirkecombok sülnek. Jó illatúak, jól néznek ki.) Előveszem - mert muszáj - a tegnap kiolvasztott sertéskockát és fél csirkemellet is. A macska ágaskodik, nyávog, ugrál, csimpaszkodik a szekrényre, kapadozik, majd' elájul a rajongástól. Mondom neki, hogy ott a hús a tányérján. Oda sem bagózik. Próbaképpen adok neki az épp felbontott sertéskockából (tudom, hogy tilos, nem is etetjük sertéssel - de szerintem egy kinti macska annyi mindent találhat odakint is - hogy mást ne mondjak, simán vadászhat akár vaddisznóra is, elejti, felfalja) - szóval adok neki. Elnyeli, kiugró szemekkel toporzékol tovább, hogy még. A csirkemellből vágok neki (mondom, hogy sertést nem kap rendszeresen) - azonnal ráveti magát, megeszi. Vágok még, odateszem a tányérjára a csirkecombcafrangok mellé. Egy percen belül elnyel úgy tíz dekányit - szigorúan csak a mellből. Az akciós csirkecombok érintetlenül a tányéron maradnak.

3) az elbizonytalanodás

hülye ez a macska! bakker, mi lehet az az emberi érzékszervekkel nem érezhető gond ezzel a hússal, hogy bármi mást előnyben részesít? Tényleg meg akarjuk ezt enni? (megsült, jó illata van, jól néz ki, stb)