Ötös lett a vizsgám! - írtam V.-nek messengeren. Aztán gyorsan helyesbítettem, még mielőtt elküldtem volna. Az ötös ugyan igaz, de drogokat nem küldtek hozzá, csak drukkokat. A drogokat csak a telefonom hibajavítója vizionálta a képernyőre. Nem vagyok mindig ilyen szerencsés - mármint vizsga terén sem - de most inkább arra gondolok, hogy javítom-e a telefon által átírt szöveget, mielőtt rányomok a küldés gombra vagy sem*. Sokszor nem. Mi mindent gondolhatnak rólam emberek!
Nézzétek ezt a félmondatot: javítom-e a telefon által átírt szöveget, mielőtt rányomok a küldés gombra vagy sem - ennek a mondatnak húsz éve még egzaktul semmi értelme sem lett volna! Elképesztő! Mint ahogy annak sem volt, hogy a kiscsoportos V. azt egyszer mondta, szeretne egy kicsi tévét, amin mindig látja, hol vagyunk A. és én. Nevettem és azt mondtam, hogy ilyesmi ugyan nem lehetséges, de ha nagy lesz, kaphat mobiltelefont, amint felhívhatjuk egymást. Hát, lehetséges. Döbbenet (mármint hogy milyen kevés idő kellett hozzá, hogy lehetséges legyen)
Gratulálok!
VálaszTörlésÚ, de ügyes vagy, minek féltél?
VálaszTörlés👍
Köszönöm - de még nincs vége :)
VálaszTörlés