A régi olvasók bizonyára emlékeznek minden korábbi szavamra arra, hogy nagy Jo Nesbo rajongó vagyok. Aki még ezt sem tudja, az jobban teszi, ha visszaolvas. Még Doktor Proktor pukiporával indult a rajongásom, amit a cím ellenére megvettem az akkor még zsenge korú gyerekeimnek, aztán velük együtt végigröhögtem mind a három kötetet. Aztán jött a Harry Hole sorozat, körülbelül tíz nap alatt végeztem a tíz kötettel - nem mind egyformán jó, de még a gyengébb kötetek is magasabb minőséget képviselnek, mint a krimik többsége. Szóval, amikor megláttam, hogy Nesbo kijött Machbet címmel egy Shakespeare remekkel remake-kel, annak ellenére is megvettem, hogy nincs pénzem felesleges hülyeségekre. És hát nagyon nyögve nyelős. Először a fordítóra próbáltam kenni a nagyon béna mondatokat, de ugyanaz fordította, mint aki a korábbi köteteket és azokkal többnyire elégedett voltam. Ami változott, hogy más kiadó adta ki, ezt a Kossuth - na, de attól persze még helyesírási hibának, elütésnek nem szabadna lenni benne (van, már nem egyet találtam) - és hát a mondatok sutasága... alig jutok szóhoz... szóval, lehet, hogy valami archaizált nyelven íródott angolul is, nem tudom, de magyarul időnként béna művi és régieskedő kifejezések hivatottak emlékeztetni arra (?), hogy egy Shakespeare mű újrakárpitozott csontvázát olvassuk. Úgyhogy a tartalmat tekintve nem tudom lelőni a poént, csak azoknál, akiket elkerült az eredeti, de a könyv megvételéről még lebeszélhetlek benneteket. Hátbasszus, egész meghökkentően silány. Szóval: ne!
Ó :(
VálaszTörlés