Bárcsak legalább pénz lenne benne! Régóta és folytonosan feszül bennem a kérdés, hogy vajon mihez értek. Nyersebben feltéve, hogy értek-e bármihez egyáltalán. Már. Még. Most. Hogy például mi lenne, ha. Ha úgy alakulna, hogy hirtelen el kell tartanom magamat, a gyerekeket és A.-t is. Abból nem akarok engedni, hogy négyen vagyunk egész. Szóval, hogy tudnék-e pénzt keresni. Mármint tudom, hogy tudok, de hogy eleget, ha nem is sokat. És élvezettel. Ezt úgy értem, hogy szeressem, amit csinálok, ne foglaljon el heti negyven+ órát (de inkább negyvenet harmincat se), hogy legyen időm mellette másra*. Az igazság az, hogy én csak szórakozni akarok egész életemben. Engem rövid ideig nagyon sok dolog szórakoztat. Egy-két napig hétig szívesen lennék bioboltos, pékárueladó, kórista, tanár, óvónő, kertész, szakács, újságíró, grafikus, festő, keramikus, eladó, űrkutató, bkv ellenőr, cukrász, felszolgáló, HR-es, idősápoló, nővér, utazó ügynök, matematikus (merek nagyot álmodni), országgyűlési képviselő fánk, villamosvezető, színésznő, apáca, áldoktor, jogász, kalandor, matróz, kéményseprő, szobalány, - na, elértem oda, hogy többet húzok ki, mint nem. De értitek, engem a változatosság gyönyörködtet, a monotónia meg nem. A szemlélődés gyönyörködtet, a rabszolgamunka nem. De oké, egy-két hétre még konzervgyári munkás is lennék a szalag mellett. Vagy valami más. Ezért aztán beadtam a (némileg lebutított) önéletrajzomat egy (korábban és mások számára) teljesen valószínűtlen helyre. És most holnap oda kell mennem. Már többen lecsesztek, hogy miezahülyeségmármegint. Igazuk van - vagyis igazuk is van, meg nem is. De nekem meg biztosan nincs, mert én... én egy hülye, minden ízében reszkető kis nyúlkölyök vagyok, a zihálásomtól szaporán remegő bajszocskával, ott lapítok a lapulevél alatt (nomen est omen, ugye), és kimennék én, csak épp nem merek. Omg, hát hány profi csapdát állítok még magamnak, mielőtt egyszer ki merek állni és azt merem mondani, hogy helló, világ, én, martine itt vagyok?
*többi szakmák **, tanulás, olvasás, gyerekek (bár nem igénylik), A. (igényli, de nem akkor), sport, alvás, szüleim, utazgatás, takarítás (bár nem igénylem), barátokkal töltött idők (úgy tűnik, lettek barátaim), írás (na jó, írogatás), ilyesmik
** ezeket persze nem hívják szakmáknak, hanem izéknek hívják, posztgraduális végzettségekkel megfelelően alátámasztott tevékenységek, amikből most még nem élek meg, de majd egyszer meg fogok, ha híres PR - marketinges leszek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése