őszi nyűgök

Nem az a legfőbb bajom, hogy holnap teszek látogatást egy oroszlánbarlangban, hanem az, hogy nem tudtam felkészülni rendesen, mert iskolában voltam megint a hétvégén (imádom amúgy, nagyszerű választás volt - miért nem korábban? azt sem tudtam, hogy létezik ilyesmi, ó, én balga!), ahol annyit kellett ülnöm, hogy kijött megint a gerincsérvem és zsibong meg gyengélkedik meg nem hajlik a lábam, én meg pánikolok, mert nem szeretnék megint kórházba kerülni - mondhatnám, hogy az érdekes iskolám vagy a szaporodó állásinterjúk miatt, de nem, egyszerűen csak nem akarom, függetlenül bármitől. A holnapi nap legnagyobb kihívásának azt érzem, hogy képes legyek végigülni egy órát (bár annyit nem leszek odabent), és aztán a végén fel tudjak tápászkodni a székről és elhagyni a szobát anélkül, hogy összeesnék, sziszegnék, fintorognék (stb). A (feltehetően) leendő  (úgy értem, ha odamennék, abban az esetben nekem szánt) főnökömről nem sok jót találtam a neten és a nyilatkozós videókat megtekintve sem lettem túl lelkes - de amúgy a munka, az sajnos vonzó***.

A mai menü sütőtök krémleves volt pirított tökmaggal és szilvás gombóc - előbbit én, utóbbit V. készítette* - odavagyok a csodálatos nagylányomért!

Tegnap - amikor nem voltam itthon - sült kolbász volt krumplipürével és savanyú káposztával - ez Á. készítette el - odavagyok a csodálatos nagyfiamért is.

Tegnapelőtt szilvaleves volt (ezt én csináltam**) és túrós csusza - ezt A. készítette el - odavagyok a csodálatos pasimért.

*nem mirelitből, rendesen, szilvamagozással és krumplifőzéssel indítva a projektet

** odavagyok magamért

*** már amennyire vonzódni tudok egy munkához, amikor épp félig lebénultam

**** a csillagozást elrontottam, de nem javítom ki, kapkodjátok ti a fejeteket!