A cipő

én: szia! mondd! remélem, nincs baj, nagyon sokszor hívtál...

V.: nincs baj, képzeld, mami, láttam egy cipőt

én: milyen?

V.: olyan, amilyet akartam... balerina... sötétkék... olyan kis bolyhos

én: bolyhos?

V.: nem egészen bolyhos, csak finom simogatni... és sötétkék, épp, mint a ruhám*... de nem vettük meg

én: és nem volt nálatok elég pénz?

V.: nálam nem, de V.-nél** van... és annyira kényelmes... mintha a lábamra tervezték volna

én: hát vedd meg, ha ennyire tetszik!

V.: csak... csak...

én: csak nagyon drága?

V.: nem annyira... hatezer

én: az tényleg nem vészes...

V.: de...

én: hm?

V.: van sarka

én: és túl magas? nem jó benne járni?

V.: nem túl magas... és nagyon-nagyon-nagyon kényelmes

én: akkor?

V.: hát, csak nem tudtam, megengeded-e

én: mit?

V.: hogy olyat vegyek, ami magas sarkú

én: tízcentis tűsarok?

V.: nem, dehogy, egyben van a sarka***, nem is külön... és végre magas vagyok...

én: hát vedd meg!

V.: megvehetem tényleg? tényleg megvehetem? köszönöm!!!!!

Szóval, így lett meg V.-nek élete első magas sarkú cipője... őrület, hogy milyen nagylány... és nagyon meghatódtam, hogy megkérdezte, hogy vehet-e magassarkút, mert még olyan cuki kislány is... atyaég, de megnőtt...

* majd erről írok bővebben is (mármint a ruháról)

** V. barátnője V.

*** 

(nem pont ilyen, mert velúr és a sarka is be van vonva saját anyagával, de ezt találtam a neten - a cipőt V. elvitte****)

**** dobozban, szatyorban, mert még nem tud benne járni... meg mert zuhog is... és majd még írok róla... mert ma fodrászhoz is megy... olyan izgi!