Árleszállítás

20% Az már valami, igaz? majdnem egynegyed - és épp egyötöd. De a majdnem negyed jobban hangzik, mert egy kis jóindulattal az már szinte félár - kis felárral.

Sokan keressük az igazit. Az igaziakat. Mert valaminek kell lennie, ami ápol és eltakar megszépít mindannyiunkat. Persze, mindenkit más. Kicsit olyan ez, mint a párválasztás - és nagy örömünkre engedélyezett, sőt, szinte elvárt a bigámia. Több igazinak is kell lennie. És mind büntetlenül kipróbálható, a darabok egymással kombinálhatók, a variálhatóság szédítő. Amit ő visszadob, én már halászom is le a fogasról - amit én ejtek, azért hárman is lehajolnak. Az egyik majd karcsú alakot hazudik varázsol nyári estékre, a másik jó lesz a befőzéshez, hogy ne a jó darabokat nyűjük akkor,  a harmadik majd télre, mert tiszta gyapjú. És itt ez az édes darab - most még nem jó, de nyárra belefogyok. Belefogyunk mind. És mindenkinek meglesznek a maga választottjai, aki keres, itt a kövér háziasszonyok és a vékonyka, formás diáklányok (mint a két véglet) egyaránt találnak kedvükre valót. Mondjuk ez utóbbiak hamarabb - könnyű annak, akin még a juta krumpliszsák is jól mutatna. Voltam már én is úgy. Keressük, kutatjuk a hozzánk illőket,  a ránk várókat. Reménykedünk az utolsó percig - hiszen a remény hal meg utoljára. Vagy tán meg sem hal, nem vész el soha, csak átalakul. Előbb csalódottsággá, aztán később haraggá, néha egyenesen izzó gyűlöletté. Mert másokon látjuk, ők már választottak, tudják, mit visznek haza ma. 20%-os leárazás van, ha ötöt veszel, csak négyért fizetsz, keressük meg legalább azt az ötöt, így spórolunk igazán.

Lapozom a vállfákat, és egyszerre rádöbbenek, hogy nem megy ez a skizofrén helyzet nekem. Vagy magamnak keresek holmikat, vagy V.-nek - együtt a kettő nem megy. Annyira más színekre, formákra, anyagokra, méretekre, stílusokra kell összpontosítani, ha neki vásárolok, mint amikor magamnak, hogy nem megy a kettő együtt. Ahogy rájövök erre (döbbenet a köbön! köbbenet?) szempontot váltok. Legyen először V., úgyis nagyon közeleg a szülinapja (tudom, sokak szerint snassz, égő, sőt, teljesen elképzelhetetlen születésnapra turkálóból venni ajándékot - sőt, egyáltalán turkálóból venni bármit is - én megengedő vagyok ebben a kérdésben, sőt. Bolti papírcímkés darabokat veszek többnyire, olyan márkákból, amelyekből egy-egy darab kerülne annyiba, mint itt a végösszeg lesz - és a többségük nem fog szembejönni az utcán). Szóval, legyen előbb V., aztán nézek majd magamnak. Nagyon gyorsan lehet így haladni, el kell csak képzelni, kinek, mit keresek - és többnyire megtalálom az elképzelt holmit, vagy valamely kívánatos verzióját. V. rövidnadrágokat szeretne - akad egy Denim, egy GAP, és egy Atmosphere, aztán egy top, ez woman'secret, meg két ruha, egy a Zara-ból és egy Berschka. Találok egy  finom, kecses szandált is, valódi bőr, párnázott belső talppal. Mind vadonatúj. Mondhatná, hogy természetesen - de nem, erre azért egy kicsit külön is kell figyelni.

Magamnak végül is nem nagyon találok ma semmit, amit ne hagyhatnék ott - és az a stratégiám, hogy mindent ott hagyok, aminek nem érzem múlhatatlan szükségét. Egy napkalapot azért kaptam én is - nagyjából úgy néz ki, mint a Szolgálólány meséje* című sorozat szerencsétlenjeié - remélem, nem veszi senki felhívásnak keringőre, viszont a nap ellen garantáltan védeni fogja az arcomat.**

Úgyhogy én sztorikat gyűjtöttem - de már unok írni, úgyhogy csak röviden. Mindkettő a kényszermunkatáborba turkálóba cipelt pasikról szól. Fel nem tudom fogni egyébként, miért jelent ez élményt bárkinek is. Soha nem jutna eszembe A.-t ilyen helyre vinni - igaz, nehéz is lenne, mert csak ájult, magatehetetlen állapotban tudnám, megkötözve és magam után húzva.

Az első pasi diszkréten beleüvöltött a fülembe: keress valami dögöset ma éjszakára! Nem nekem szólt, mint örömmel konstatáltam, hanem a mellettem keresgélő nőnek. Hogy hogy nézett ki a nő? Nos, én nem vagyok szép. Sőt. De azt hiszem, valami kis élet pislákol bennem. Ez a szegény nő gyakorlatilag észrevehetetlen volt, szürke, jellegtelen, semmilyen - és ahogy a pasija felszólítására foltosan elvörösödött, még csúnya is. Nem tudom, hány szót kellett volna és mennyi ideig sorolnom, hogy a "dögös" szó vele kapcsolatban bármilyen kontextusban előkerüljön... mondjuk, a dögszerűt talán egyszer kimondtam volna.

A második pasit azzal bízta meg a nője, hogy várakozzon a gyerekekkel valahol. Ő a csordultig telt melltartós dézsa mellett cövekelt le. Na mármost én úgy gondolom, hogy a nők többsége amúgy sem szívesen válogat a melltartóhalomból*** mások szeme láttára - de ha még két 3-5 éves kisfiú is vonít a dézsa alól, majd onnan kimászva turkálni kezdenek és kérdéseket tesznek fel a melltartók mibenlétére vonatkozóan, amit az apuka a csöcs szó gyakori használatával válaszol meg - szóval, a nők egy idő után inkább nézegettek más dolgokat.

*hát... az első részt ott hagytuk abba, A.-val nagy egyetértésben, ahol egy csapat nőt ráeresztettek egy pasira, azok meg szétnyíltra rúgták a fejét - inkább nézek LolkaBolkát, mint ezt.

** tegnap ugyanis sikerült másfél óra alatt pecsenyevörösre égetnem az arcom, hazafelé már bokortól bokorig ugráltam - fájt nagyon (de szerencsére tavaly Olaszországban vettünk egy szuper after krémet, azzal vastagon bekentem - és mára már oké vagyok)

*** én fehérneműt nem szoktam így venni - de ezek közt is rengeteg a vadiúj