Először azt, hogy két munkajogász ismerősöm is irodai asszisztensi állást ajánl - nem teljesen tisztázott feladatkörrel, havi százezerért. Nem akarom megbántani egyiküket sem, de a feladatot sem érzem kihívásnak és a pénzt sem elegendőnek. Ugyanakkor úgy érzem, jól el lehetne bújni ezekben az irodákban a világ szeme elől. Puhatolózom, hogy el tudnám-e látni mindkét asszisztenciát egy időben és egy helyiségben - ők egy-egy fél helyiségbérleti díjat nyernének, én dupla fizetést.
Aztán pedig azt, hogy megyek épp befelé egy minisztériumba vagy más hivatalba késő délután, amikor szembe jön velem kifelé jövet F. és még néhányan. Természetesen nem köszönünk egymásnak, és természetesen görcsbe rándul a gyomrom, de annak örülök, hogy legalább F. hosszan dühöngeni és rágódni fog ezen és talán most azt hiszi, munkaügyben vagy egyéb fontos hivatali ügyben járok arra. Egyébként nem. Talán csak pisilni mentem be.
(de hogy miért játszódik mostanában az álmai többsége tantermekben vagy iskolai lépcsőházakra hajazó épületekben?)
Amúgy lett kalács, három is, két sima, egy mazsolás, szépek, egészségesek és boldog húsvétot is kívánok mindazoknak, akiket érdekel - engem most nem eléggé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése