Húsvét előtt mi úgy szoktuk (mármint gyerekkoromban), hogy (noha nem voltunk gyakorló katolikusok, sőt, azt mondanám inkább, pontosabban leírja az állapotot, hogy nem gyakorlóak sem) a nagyböjt idején még kevésbé dorbézoltunk, mint a rendes hétköznapokon (egyébként az is erősen közelített a nullához), és aztán a nagyhéten egyáltalán nem ettünk húst. Volt zöldcsütörtök spenóttal, meg nagypéntek meg szombat mondjuk tésztával, főzelékkel. Mondjuk ez nem jelentett nagyon markáns különbséget a normál hétköznapi menükhöz képest, mert amúgy sem ettünk heti egynél többször húst.
Mire gyerekeim lettek, sőt, azok meg is kamaszodtak, a húsfogyasztás csúnyán elharapódzott nálunk. Nem örömmel, de engedve a közakarat nyomásának többször is van hetente (sőt, többször, mint nem). Én amúgy szeretem a húst, de ezt sokallom. Eljutottunk viszont oda, hogy Á. (és lassacskán a karatézástól egyre izmosodó A.-t is ide sorolhatom) számára nem étkezés az, amiben a hús és/vagy az édesség nincs jelen. Na, de itt a nagyhét.
Azt gondoltam naivan, hogy majd nem tűnik fel nagyon. Volt a héten hal, ez még rendben volt. Aztán szemet hunytam én, volt húsgombócos paradicsommártás krumplival. Aztán pénteken zellerleves és diós tészta, ma pedig tejszínes szederleves tojásos galuskával, zöldsalátával.
én: vegyetek... jó étvágyat!
Á.: de elfelejteted idetenni a másikat
én: milyen másikat?
Á.: itt van ez az izé, de nincs hozzá semmi
én: tojásos galuska
Á.: igen, de hol a hús?
én: nincs hús
Á.: ez lesz az ebéd? mit lehet hozzá enni?
én: ez az ebéd, salátával
Á.: na neeeee!
A.: tudod, a mami ebben nagyon hagyománytisztelő
Á.: azt nevezed hagyománytiszteletnek, hogy mániákusan ragaszkodik mindenféle értelmetlen rigolyákhoz?
én: tudod, holnap Húsvét... és így majd jobban örültök újra a húsnak
Á.: hát, nagyon fogok örülni... már a tegnapi ebéd is gyanús volt
Még ebéd előtt betettem a galuskaszaggatót a mosogatóba és folyattam rá hideg vizet, aztán hagytam ázni benne. Ebéd után A. a még mindig galuskatésztás szaggatót megküldte forró vízzel.
én: neeeeee! ezeket a nyers tésztás cuccokat hideg vízben kell leöblíteni, csak aztán lehet meleggel elmosni, mert a hideg víz leoldja a tojásos lisztet, de a forró víz odafőzi és kapirgálni kell!
A.: igen? jó, akkor legközelebb kipróbáljuk a te elméletedet is!
én: ja, nagyszerű ötlet... üdvözlet a konyhában... az én elméletem több évtizedes gyakorlaton alapul
(kalácstésztakészítés helyett írok... nincs kedvem... legalább a sonka már fő...)
Gondolkoztam ezen a húsos dolgon.. mi sem ettünk szerintem mindennap, de nem is volt fontos. Nekem most sem az, a mai ebédetek pl. nekem a csúcs! Most sem főzök mindig húst, de vannak itthon felvágottak van sonka, kolbász, füstölt szalonna, ha valaki arra vágyik ehet. És igen, a nokedli szaggatót csak hideg vízben lehet elmosni, de így is ki kell dobni mindig egy szivacsot:)
VálaszTörlés