Némely könyv azért kell nekem (pedig még mindig nem olvastam végig, csak megint eszembe jutott, hogy talán tovább kéne olvasni), mert elgondolkodtat azon, amin amúgy, nélküle egyáltalán nem biztos, hogy a gondtalan kis napsárga micimackóagyammal valaha is elgondolkodnék. Ilyen dolog például az is, hogy mennyire nagyon-nagyon különbözik az, hogy egy könyv tetszik nekem, vagy hogy szeretek egy könyvet, netalán otthon érzem magam benne (ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy jól, inkább csak annyit, ismerősen), vagy hogy vonz, esetleg olyan érdekesnek találom, hogy nem tudom letenni (vagy ha letettem, időről időre újra felbukkan bennem - ha már máshol a lakásban nem) esetleg a markáns taszítása ellenére sem. Meg azt megtapasztalni is jó, hogy bizonyos vonzások és taszítások hogy meg tudnak ráncigálni és előhúzni olyan dolgokat, amelyekről már azt is elfelejtettem, hogy léteztek valaha. És hogy van a múltnak néhány szeglete, ami iszonyú nagyon tud hiányozni teljesen váratlanul, holott akkoriban úgy tűnhetett, mintha nem lenne sok (elég) közünk egymáshoz. Az idő meg csak halad, és én öregszem, pedig még nem fejeztem be a fiatalságomat sem rendesen. Nincs okom, de szomorú vagyok.
Akkor újrakezdted? Én egy éve olvasom, megszakításokkal. És érdekes, bennem nem kelt ilyen gondolatokat, érzeteket, sőt, a történet(ek) maga (magák) inkább hidegen hagy(nak), de a nyelvezet! Az gyönyörű. Engem az fog meg leginkább.
VálaszTörlésnem kezdtem újra, időnként továbbolvasom :)
Törlés"Az idő meg csak halad, és én öregszem, pedig még nem fejeztem be a fiatalságomat sem rendesen"- ennél pontosabban még senki nem fogalmazta meg, mit is érzek mostanában... Köszönöm. Egy zugolvasó
VálaszTörlésköszönöm a kedves zugolvasást :)
Törlés