Boldog és meghatott poszt

V. első napja az új iskolában. Elsőként értünk be a városba osztályterembe. Azt a helyet választotta, amit akart. Az ül mellette, akivel megbeszélték az ismerkedős napon. Perszehogy Anna, én megmondtam! És nagyon helyesnek látszik, remélem, imádni fogják egymást V. és ő. Meg persze a többiekkel mind. Az évnyitón név szerint köszöntötték őket. Látom, hogy boldog és meghatott. Én is.

További adalék a naphoz: az egyik anyuka azt mondta, nagyon drukkolt a fia, hogy egy osztályba kerüljenek V.-vel, mert tetszik neki - az angol szintfelmérőn látta. És mondta az anyuka, hogy ő is emlékszik rá, nagyon kedves kislány és hogy a nagypapával volt angol szóbelin. De persze A.-val volt, aki - higgyétek el nyugodtan látatlanba - nagyjából középharmincasnak látszik*

Úgyhogy megírtam cseten A.-nak, hogy:

mondta az anyuka, hogy ő is emlékszik rá, nagyon kedves kislány és hogy arra is jól emlékszik, hogy a nagypapával volt :D :D :D
A.:  az miért vicces, hogy a nagypapával volt angol szóbelin?
én:  miért, nem veled volt?
A.:Ja, hogy engem nézett nagypapának???
én:  úgy tűnik :D :D :D
A.: az szép... engem? nagypapának?
én: ja :D :D :D
A.: ez azért nem olyan vicces!
én: de, az :D :D :D

* nagyjából egyébként annyi is - szóval semmi csoda nincs a dologban