Párbeszédek, ezúttal unalmas panelek nélkül

1.
én: na, végül véletlenül a tesómmal mindketten vettünk új papucsot apámnak
nemén: és erre pont most le kell vágni a lábát?
én: nem kell levágni... én nem mondtam azt, hogy le kell vágni
nemén: te nem mondtad, de én azt hittem, hogy csak nem akarod elmondani
én: nem, szerencsére nem is volt szó erről
nemén: de akkor most miért baj az a két papucs?
én: nem baj egyáltalán
nemén: ahelyett, hogy örülnétek, hogy nem kell levágni
én: ööö... örülünk... és nem baj a két papucs
nemén: na, azért!


2.
apám: a mellettem fekvő pasival egy iskolába jártunk
én: ez nagyszerű!
apám: két évvel fiatalabb nálam... most meséli az életét
én: az biztosan érdekes!
apám: elég vontatottan meséli... mondtam, hogy sosem jut az élete végére így
én: gondolom, ezt nem bánja
apám: nem... a másik meg ott dolgozott, ahol én kezdtem, az is mesél
én: na, ha mindenki ennyire beszédes , akkor nem unatkoztok
apám: nem mindenki, a szemközti férfi annyira súlyosan hallgatag volt, hogy inkább kicserélték egy élőre
én: ööö...khm...ööö...izé...hát, szerintem inkább beszéljenek


3.
én: hoztam ezt a pólót is
apám: ez fehér!
én: ööö... igen... baj?
apám: miért hoztál nekem fehér pólót?
én: ilyen volt... meg ha esetleg orvosnak akarnád kiadni magad, ez jó jelmez
apám: akkor hozz sztetoszkópot is
én: oké


4.
én: kérek egy jeges kávét!
nemén: a mokkát?
én: ööö... az mit jelent?
nemén: mokka van meg kapucsínó
én: jó, akkor mokkát
nemén: akkor miért nem azt mondja?
én: és ezt a pizzaszeletet is kérem, azt, amin a legtöbb rukkola van!
nemén: ön most egy  brucsettára gondol?
én: csak egy nyomorult pizzaszeletet kérek meg kávét, és ha nem bánja, most nem osztanám meg bővebben a gondolataimat, inkább sietnék