A jókirály

Ezt a címet választottam ki magamnak a kínálatból, de nehéz, nagyon nehéz igazságosan észt osztani az alattvalóknak uralkodni: egy csomó agresszív és narcisztikus pszichopatával kéne emberi partneri viszonyt ápolnom, holott amíg nem kapják meg a megfelelő egészségügyi kényszerápolástgyógykezelést, az egymás közti és a külvilággal való viszonyaikra is a gyanakvás, a törtetés, a lehúzás, az átbaszásvágás, a lenézés (ésatöbbi hasonló) a jellemző.

(ettől független, de jellemző sztori: tegnap F. társaságában voltam és alá kellett írnunk különféle dolgokat, de nem volt elöl tolla. Én már aláírtam, amit kellett, a rózsaszín csillámkristályos tollammal (olyan, mint egy cuki kis jogar - és bár kétségkívül nem az én stílusom, de ajándékba kaptam és szeretem), és odanyújtottam a tollat F.-nek - aki pillantást sem vetve rám megköszönte - majd amikor meglátta, hogy rózsaszín csillámos, úgy kapta vissza a kezét, mintha égő fáklyával vagy valami borzalmasan fertőző, gusztustalan fekéllyel kínáltam volna, azt motyogta, hogy köszönöm, de ezzel nem (de mintha egy rózsaszín csipkebugyit adtam volna át neki nyilvánosan), inkább megkeresem a magamét. Szerintetek is gáz, ha egy hímnemű öregember rózsaszín csillámos tollal ír alá? Buzi-e lesz attól? vagy transzformita?

A vonaton ma együtt utaztam egy kisebb társasággal (három fiú, három lány, olyan  tizenhat év körüliek), akik azon kívül, hogy minden második szavuk a geci volt, pluszban még kizárólag  gecinek vagy kisgecinek szólították egymást. Csak remélni tudom, hogy az én gyerekeim megalázónak éreznék az ilyesmit és sosem beszélnek így (sem*), akkor sem, ha épp nem vagyok velük.

*sajnos egy csomóféle alpári beszédet nem bírok, annak ellenére sem, hogy ha szükséges, simán káromkodom én is - úgy tűnik, túl arisztiokratikus vagyok (vagy valamilyen túl másmilyen)

Azt hiszem, nem lesz könnyű tartanom ezt a jókirály koncepciót...
És még esernyőt sem hoztam.