Hogyan mentettem meg saját életemet egy hülye szokásommal?

Mindenki elment itthonról, csak én készülődtem bőszen teljes lelki nyugalommal az előttem álló munkanapra. Kinyitottam az erkélyajtót, a fürdőszobaablakot - de a bejárati ajtó sem volt zárva (mivel sosincs zárva, ha valaki itthon van, és én itthon voltam). Levetkőztem és pucéran rótta megszokott köreimet: fürdőszoba, konyha, nagyszoba, nagyszoba (értitek), aztán megint a fürdő... megeresztettem a csapot, majd kijöttem és bekapcsoltam a rádiót, aztán visszamentem zuhanyozni. A rádióból - bár szinte üvöltött - semmit sem hallottam a zuhany alatt. Nagyon hülye szokás csutkára csavarni a hangerőt és elvonulni zuhanyozni - szokott vélekedni A.

Mindeközben a tavaszi virágoktól illatozó utcán egy potenciális, alkalomszülte tolvaj rablóbanda haladt el, aki így gondolkodott: bemegyek ebbe nyitott erkélyű és nyitott fürdőszoba-ablakú  házba és kihozom, amit csak találok! (persze, nem sejtette az ostoba, hogy aligha van elvinnivaló sok ezer könyvön meg a turkálós ruháinkon kívül - ezekből tényleg sok van) - és már épp lassított volna a kerítésnél, hogy bekukkantson, sőt, akár be is másszon (mondjuk akkor sem járt volna jól, mert különféle nénik árgus szemmel követik nyomon az errefelé potenciálisan tolvajkodókat), amikor... amikor meghallotta a bömbölő rádiót (trallalallalaaaaaaa.... lalalaaaa...bumm-bumm-bumm... satöbbi) - és mivel nem tudta, hogy a szintén gőzerővel bömbölő zuhany alatt állva semmiképp nem hallanám meg, hogy épp nálunk tolvajkodik, már be sem jött! Pedig ha bejött volna, nyilván nyakon szúrt volna, amikor észreveszi, hogy nincs ám egyedül a tárva nyitott ablakos házban (ami nyilván meglepte volna és ijedségében nemcsak tolvajlásra, de annál ezerszer rosszabbakra is adhatta volna azt a nyomorult fejét). Amikor kijöttem a fürdőszobából (vizesen, vizes lábnyomokat hagyva és vaksin, mert a szemüvegem is lefröcskölődött), sejtelmem sem volt róla, milyen szörnyű veszélyben is volt az életem - mindezt csak utólag rekonstruáltam, és mondhatom: megéri ragaszkodnunk a hülye szokásainkhoz, mert alkalomadtán életet menthetnek!


(A. elismerő megjegyzése: ööö... érdekes... ööö... én végül is örülök, hogy ilyen jól elszórakoztatod magadat egyedül is - amit csak azért mondok, hogy nem kell hívni a gyivit, van normális szülő is a családban)