Mint a filmekben

Áll a nő a szobában az ablak előtt, kint borongós, nyirkos őszinek látszó idő (mi tudjuk, hogy igazából tél) van, a nő fehér frottírköntöst visel, kócos barna haja hanyagul feltornyozva púposkodik a feje tetején, mintha zuhanyzásból jönne épp (és ez így is van), egyik kezében (a balban) kézzel festett kávéscsésze, benne az illatos, forró feketekávé - a nő pedig jobb kézzel épp tejet tölt a gőzölgő kávéhoz egy lila papírdobozból. Gyűrűt egyik kezén sem visel. Az ablak előtt a kertben csupasz bokrok és fák, némelyik ágon madáretető: van két házikó alakú is fából, ezek stabilan állnak, ágakra szögelve, meg vannak gombóccá gyúrt faggyúgömbök is teli különféle magokkal, ezek pedig zöld műanyag hálóban fityegnek a szélben. Az egyik ablakhoz közeli gombóc mellé apró cinke száll le, csipeget, felrebben, körülnéz, aztán megint csipeget. A nő tölti a tejet az apró csészébe a kávéhoz, nézi a cinkét. A cinke elszáll, majd meggondolja magát, visszarepül még egy magocskáért. A nő csak tölti, tölti a tejet az apró csészébe a kávéhoz.

Közel egy liter tej lassú kitöltése után azt eszmél rá, hogy a doboz kiürült, ő pedig egy nagy tejeskávétócsában álldogál.