Lesz itt sírás holnap!

Délelőtt tizenegykor még egyedül én voltam ébren. Mostanára némi zörgéssel felvertem a többieket is. A. kávét is kapott (mert elvitt koncertre és mert haza is hozott onnan), Á. és V. nem kaptak semmit, mert nem csináltak semmit (holott megkértem, hogy a mosogatógépet, a szemetet, a mosógépet...)

én: Á.!
Á.: khgrkmghr
én:jól aludtál?
Á.: khgrkmghrkhgrkmghr
én: nem pakoltad ki tegnap a mosogatógépet!
Á.: szerintem kipakoltam
én: akkor visszamásztak
Á.: mi van??? khgrkmghr
én: teli van a mosogatógép
Á.: biztosan apa bepakolta
én: igen, és mielőtt elmentünk, azt kértem, hogy pakold ki, ha lejárt
Á.: azt nem hallottam, fürödtem éppen, akkor semmit sem hallok
én: jó, akkor megkérlek kétmilliomodjára is, hogy ha tele van tiszta edénnyel, pakold ki
Á.: khgrkmghr... szólás nélkül? khgrkmghr... úgy érted?
én: pontosan
Á.: de honnan kellet volna tudnom, hogy ezt akarod?
én: mindig ezt akarom... és már legalább tízezerszer elmondtam
Á.: jó, de akkor máskor szólj, hogy most pont azt akarod, hogy szólás nélkül kipakoljam
én: nem tudok szólni azért, hogy szólás nélkül csinálj meg valamit
Á.: jó, csak akkor számíts rá, hogy nem is fogom megcsinálni
én: én arra szeretnék számítani, hogy magadtól is észreveszed, mire van szükség
Á.: reggelire
én: ez jó ötlet!
Á.: akkor szóljak V.-nek, hogy csináljon reggelit?