Gasztroangyal szállt el felettünk

Megsuhintott a súlyos szárnyaival és súgva azt parancsolta, hogy készítsek valami újszerű és bonyolult reggelit. De azonnal készen legyen ám! - tette hozzá a család (noha amúgy elég hosszasan aludtak)

És akkor én azt találtam ki, és mintegy 40 perc alatt készen is lettem ától cetig (ámbár cet nem volt, ámbrás cet sem volt), hogy csinálok coleslaw-t (mert én nagyon szeretem és mert igaziból végtelenül egyszerű, különösen, mióta van reszelőgépem, amiért azóta is minden használatkor hálás szívvel gondolok Kalibra), de mert sejtettem, hogy egy mégoly finom káposztasaláta sem dobogtatja meg pucéran senki szívét (az enyémet egyébként igen), sütöttem még hozzá vajon párolt fűszeres gombával töltött yorkshire pudingot. Nagyon jó lett, mindenki oda volt meg vissza (leszámítva Á.-t, aki nem eszik majonézes dolgokat - de majonéz nélküli káposztasalátát sem gyakran, inkább csak muszájból, és a gombás muffin (ahogy az egyszerűség kedvéért neveztük) ízlett ugyan neki, de fél fogára sem volt elég, ráadásul kihagytam belőle egy számára igen fontos összetevőt, a húst).

Most, hogy főzni már egész rendesen tudok, nem ártana megtanulnom szépen fényképezni is, mert nem tudom, legközelebb a Gasztroangyal nem parancsolja-e meg, hogy induljak valami vetélkedőn, ahol finom ételeket kell készíteni és az azokról készült képpel kell nevezni.

(mert igaziból ezerszer jobban nézett ám ki, és még illatozott is)

(és nagyon-nagyon hálás vagyok a mindenfelől érkező kedves drukkokért, mert ezekhez még hozzáadva az én praktikáimat is egész emberien érzem magam, mindenesetre jobban, mint tegnap, és nem kellett mentőt hívni, meg semmi ilyesmit... még azért van hová gyógyulnom, de jó úton járok, köszönöm a hozzájárulásaitokat!)