Mások emlékei

1. Egyszer, amikor B. még  egészen aprócska volt, még kétéves sem, egy nyári délután egyedül aludt a szobában. Legalábbis az anyukája így hitte - egészen addig, míg be nem nyitott az ajtón és meg nem pillantotta B.-t.  B. nem aludt ugyanis az ágyon, hanem ébren volt és játszott - méghozzá homokozott. Az egyik kezében lévő kislapáttal elmélyülten lapátolta a másik kezébe a finom, napmeleg virágföldet. A harmadiik emeleti lakás nyitott ablakának külső virágládájában guggolva. B. anyukája megdermedt a rémülettől, nem mert szólni, pisszenni sem. Nagyon-nagyon lassan - és ez örökkévalóságbak tűnt számára - odalopódzott az ablakhoz. Vigyázott, nehogy B. észrevegye őt és ettől esetleg kibillenjen az egyensúlyából. Amikor odaért, két kézzel elkapta és erősen magához szorította a kisfiút. Aztán bezárta az ablakot és csak sírt megállás nélkül, B.-t pedig órákig nem tudta elengedni.

2. T. az egyik belvárosi óvodába járt. A nyarat is ott töltötte, mert őt és nővérét egyedül nevelte az anyjuk, nem volt mód nyaralni menni, még szabadságra is alig. Egy forró nyári napon kevés gyerek volt az oviban, a csoportokat összevonták és minden gyereket az óvodának helyet biztosító belvárosi bérház udvarára vittek a hőségtől tikkadó óvónők. Az udvar nagy része le volt kövezve, vasgyűrűktől körülvett lyukakon nőttek ki a bokrok és a fák, de volt egy kis füves terület is. A fűre általában nem volt szabad rálépni, de most annyira kevesen voltak a gyerekek és a kánikulától megengedővé váltak az óvónők, hogy megengedték a gyerekeknek, hogy a füvön is játsszanak. Addigi életük legszebb és legvarázslatosabb pillanatait élték át az ovisok: a fűre lépve felfedezték, hogy a fű apró, színes üveggyöngyöket rejt, mintegy milliót. Apró markukba gyűjtötték a váratlan színes kincseket, akinek egy színből kettő is jutott, az cserélni próbált másokkal - és amikor azt hitték, már minden gyémántot (így nevezték a gyöngyöket) megtaláltak, felbukkantak újabb és újabb kis színes kincsek. Izgalmas volt a kincsvadászat és onnantól kezdve egész nyáron át tartott - még amikor megint tilos volt a fűre lépni, a bátrabbak, főleg fiúk - be-beszöktek a füves területre és a szerencséseket mindig zsákmánnyal együtt fogták fülön a szigorú óvónők vagy dadusok. T. azon a nyáron gyorsasága és ügyessége révén nagy tiszteletet vívott ki a csoportban, sőt, még a nagyobbak körében is.


Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy csak kellemes és jó embereknek vannak szép emlékei.

 B. anyukája, aki a későbbiekben alkohol- és gyógyszerfüggés okozta mentális problémáktól szenvedett, már rég meghalt, B. pedig, aki legalább negyed századdal idősebbnek tűnik a valós koránál,  testben és szellemben egyaránt lepusztult, sokszor agresszív alkoholistaként tengeti az életét.

T. -ből felnőtt korára gátlástalan, sunyi csaló vált, aki mások bizalmával visszaélve használ ki családtagokat, munkatársakat, szomszédokat, de akár távoli ismerősöket is, így téve tönkre  maga körül kapcsolatokat, családokat, életeket.