Ma nem dolgoztam

Ja, meg tegnap se. Csak én hülye nem vettem észre. Szerencsére a főnököm emlékeztetett rá. Valahogy úgy, hogy "én nem kontrollálom, mit csinálsz a szabadidődben, de a munkának készen kell lennie". Igenis főnök! - álltam azonnal haptákba féllábon a legsötétebb, legmocskosabb sarokban, hamuval a fejemen (jól megérdemelt önbüntetésből)

Mert megátalkodott hedonista vagyok, ez egyértelmű és mindent akarok, még ma. Így ma is meg tegnap is ugyanabban a minisztériumban ültem többedmagammal, tegnap egy kurva jó bizottsági ülésen csápoltunk, és adtak ingyen kávét meg vizet, még vicces buborékosat is - ma meg egy állati trendi szakmai fórumon lógattam a lábam, ahol pogácsával és retekcsírás szendviccsel is elaltatták a vágyat bennem arra, hogy dolgozni kezdjek. Nem is dolgoztam egész nap, csak élveztem az életet. Bizony, ha a nap besütött volna a dísztárgyalóba, még tán a szememet lehunyva napoztam volna is. Szerencsére előtte meg utána azért bent voltam a mi sötét irodánkban is, hogy fogadjam a hozzám vágott becsmérlő szavakat. Én megtanulok itt zsigerből gyűlölni, azt hiszem.