Épp gyöngyöket varrok V. bokáig érő bordó selyemruhájára, amit az esküvőn fog viselni (az ezüstkabáttal - természetesen). És azt gondolom, hogy olyan jó neki. Mert akkor élheti át/meg a királylányságot, amikor kell. Körülbelül egyéves korától érdekli az öltözködés (lehet, hogy korábban is érdekelte, de korábban kevésbé tudott szót emelni azért, hogy azt adjam rá, amit ő szeretne) - akkortól azonban hallhatóan nagyon határozottan tudja, milyen színű dolgokat óhajt viselni (kezdetben csak rózsaszínt, aztán lilát, mára feketét, zöldet, bordót, kéket, barnát (stb - de ezek a preferenciák) is), azt is tudta, miféle ruhadarab legyen - elsősorban pántlika (ez a repülős-pörgős szoknyák és ruhák neve volt V. olvasatában), most is szívesen hord szoknyát, hosszút is, rövidet is, télen is, nyáron is, meg kalapot (igen), meg kendőket, meg kabátkákat, meg... szóval, nemcsak muszájból öltözködik, hanem mert élvezi, szórakoztatja is saját (egyre bővülő és egyre nehezebben kordában tartható) ruhatára.
Én meg? Nekem meg nem voltak szép ruháim. Amit nem úgy kell érteni, hogy annyira szegények lettünk volna, hogy még arra sem tellett, mert voltak ruháim, sőt, voltak a kor ízléséhez mérten csinosak is: volt kék, meg piros, meg barna (nagyjából ezek a színek uralták a hetvenes éveket), volt kockás meg egyszínű, meg volt fehér ing sötét szoknyával, meg bumfordi kabát bumfordi cipővel. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban bárkin is rózsaszín ruhát láttam volna (mondjuk, amilyen színű idétlen bugyi- meg malacrózsaszínek akkoriban léteztek, jobb is így), a Lila ruhás nő című festményen kívül senkit sem láttam lila holmiban, szalagot csak a szovjet kislányok viseltek - az nagyon nevetséges másli volt, gyöngy nem nagyon volt - illetve volt strassz a farmergatyánkon meg hippis gyöngysorok a nyakunkban vagy a csuklónkon. De királylányruha nem volt - nyilván fel sem vettem volna. Tizenéves koromtól nemigen jártam másban, mint farmernadrágban, sötétkék vagy fekete pólóban, farmerdzsekiben, bakancsban. Most viszont elkezdtek vonzani a színek, a lebbenések, a (diszkrét) csillogások, a változatos formák és anyagok - V. kapja meg őket, mert ahogy én szeretnék kinézni bennük, az úgy húsz-huszonöt éve lett volna aktuális.
(Tegnap a DM-ben kerestem valami alapozót - szerencsétlenségére épp Á.-val voltam - kérdezte, minek kell. Hát, hogy szép legyek az esküvőn - mondtam. De hát te szép vagy - mondta Á. - ezen majdnem könnyekig hatódtam - aztán meg azt kérdezte: végül is mit értesz te szépségen? milyen szeretnél lenni pontosan?)
Azt gondolom,hogy Á. nagyon jól van nevelve, okos, kedves, gondolkodó és jó a szeme is:)
VálaszTörlésAmit a ruhákról írtál, azt meg én is hasonlóképpen élem meg, habár a farmertől nem sikerült elszakadnom:)
Én is farmerban járok többnyire és szeretem is - de a helyzet az, hogy nem is nagyon tanultam meg, nem is nagyon tudom viselni a szép ruhákat :( pedig jó lenne tudni, mert néha elvárt is, meg néha szívesen élvezném is - de nehéz úgy örömöm lelni benne, hogy folyton belegabalyodok :)
TörlésEsküvő???
VálaszTörlésNem a miénk :)
TörlésAh, pedig mar azt hittem! :)
VálaszTörlésNem elvesztett királylányság:) - ha most nyílik ki a világ "ezen" része - hogy NŐK legyünk, akkor most vagyunk királylányok.... nekem van direkte királylányos gyűrűm, amit ezen életérzés miatt csináltam.... jah, az ember néha meghülyül:), de pont jó ez így. És kész:).
VálaszTörlésLegyel kiralylany Martine! Vagy kiralyno. Anyukam is par eve erzett ra, es ennyi gyakorlas utan megy is neki. Pedig azert neki nem a 70-es evek volt a gyerekkora.
VálaszTörlésTeljesen egyetértek veled, amit a gyerekkorunkról írtál. Mindig csodálkozom, amikor francia barátnőim gyerekkori képeit nézem - jé, volt már akkor is rózsaszín kezeslábas?? :)) Mit nem adtam volna érte 10 évesen...
VálaszTörlésÁ. meg édesbogár!