Ma nagyon földhözragadt vagyok. Vagy ma is. Vagy ma is, mint általában. Szóval, semmi szofisztika. Csak a kínzó miértek:
Miért kell egyszerre felbontani az összes létező sínt és holdbélivé tenni amúgy sem szép tájakat és ugyanakkor elterelni a trolikat és ugyanakkor olyan buszt járatni helyettük, amelyeknek teljesen mást írnak a tábláikra, mint ahová mennek?
Miért kellett nekem épp ebbe a bermuda sokszögbe íratni V.-t rajzolni? Miért?????
Miért van minden trolinak, ami mégis jár, olyan hangja, mintha éhező macskafalkát tartalmazna a motorjuk, és a hangokat közvetlenül azt követően közvetítenék az utasok számára, hogy a farkuk felől elkezdték ledarálni őket? (mármint a motorbéli macskákat - bár nincs kétségem afelől, hogy az utasok maguk sem hallatnának szebb hangokat, ha velük esne meg ilyesmi)
Miért nem vagyok én egy buja zöld kertben élő boldog macska (messze a troliktól és messze a trolloktól)? Kéjesen hagynám magam simogatni, elfogadnám a felkínált csirkemájat, meginnám a tejet és a vizet is, nem hullatnám a fényes szőrömet, csak dorombolnék és hunyorogva néznék a napba, ha a nap felől hallanám csiporogni azokat a vidám kismadarakat, akikkel akár labdázhatnék is - de nem, a heverészés és önmagam mosdatása számomra ezerszer fontosabb lenne - ha egy buja zöld kertben élő boldog macska lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése