A reggeli kávé

Fel tudok kelni a reggeli kávém nélkül is - csak épp teljesen használhatatlan vagyok. Amúgy még kávéval is hosszan. Többnyire reggel hatkor kelek és az az első dolgom, hogy lemegyek a konyhába egy kávéért. Ma is így tettem. Teljes reggeli kómában bekészítettem a kávét, mint ahogy szoktam, feltettem a tűzhelyre, mint ahogy szoktam és elkezdtem olyan rutindolgokat csinálni, amik mennek agy nélkül is. Csináltam egy kakaót V.-nek, csináltam egy gabonakávét Á.-nak, kikészítettem a mi kis csészéinket, A.-nak cukorral, magamnak üresen, megetettem a macskát, kiteregettem a tegnap esti mosást, betettem egy új mosást, kipakoltam a mosogatógépet, bepakoltam a mosogatógépet, kivittem a szemetet, kivittem a komposztot - persze közben mindig rá-rápillantottam a kávára, hogy kijött-e már. És mivel mindig láttam, hogy még nem, folytattam más dolgokkal - letöröltem az asztalt, kiráztam a kertben a terítőt, megsimogattam a macskát, megöntöztem a bazsalikomot és a petrezselymet is - és a kávé még mindig nem jött ki. Ja, hogy én nem gyújtottam alá? Ezt az aprócska hibát mindezek elteltével vettem csak észre.