2014. május 22., csütörtök

Vörös karmaival belém mart a nyár

Szerelmes lettem. Hát ez... izé... elég ciki. Jó, jó, csak elméletben. De azért ciki. Főleg, mert azt sem tudom, kibe... Jaj, de ciki. Harry Hole-ba? Egy mogorvára formázott, de amúgy is minden tekintetben rosszéletű nyomozóba egy regényből? Nagyon ciki. Vagy Jo Nesbo-be? A norvég íróba? Jaj, de ciki. Mindkettőbe belebolondultam. Tízkötetnyi rajongás. Tízkötetnyi virtuálszerelem. (OK, igaziból nem kéne ilyen. Meg én sem neki. Hol vagyok én az ő ideáljától? Fényévnyire. És még csak rendesen virtuális sem vagyok, csak ilyen fantáziátlanul valódi). De nem bírom letenni. És azon aggódom, mi lesz velem nélküle. Mi lesz, ha kiolvasom mind a tíz kötetet? Valós félelem, mert nyolc és fél már megvan belőle. Majd újrakezdem? Csak nem fogok egy krimit kétszer is elolvasni? Tiszta röhej.

Ráadásul úgy belefeledkeztem, hogy addig maradtam a napon, míg kijött a napallergiám, meg leégett a hátam, míg olvastam a parton. Kicsit feljebb attól a résztől, ahol cseppet sem romantikusan rothadásnak indult döglött halak hevernek szanaszét a parti  fűben.

2 megjegyzés:

  1. Ne már! Ez ennyire jó? A canadahun-on találtad, mert ott volt egy olyan bejegyzés ahol ezer ilyen krimi volt feltöltve. Még gondolkoztam is rajta, hogy ki olvas ilyeneket? De ha jók, akkor letöltöm őket:) Szóval?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem tudom, jó-e ennyire, de nekem olyan szinten bejött, hogy ez tényleg nem normális :D Én könyvesboltból szereztem be az első sokat... de ez az a sorozat, aminek mind a tíz kötetét birtokolni akarom papír alapon is. Szóval, szerintem igen!

      Törlés