Tyúkhúr

Ma kertészkedtem. Kertészkedésnek inkább csak én hívom azt, amit csináltam, mások valószínűleg egyszerűen annyit mondanának, hogy kint voltam egy kicsit a kertben. Mert annyira szép volt az idő, hogy mezítláb, rövid gatyában kint lehetett lenni a kertben. Ahol nemcsak lila ibolya van százszámra (soha ennyi nem volt még), hanem van fehér ibolyánk is, meg karcsú törpenárciszok, meg pitypang. Szóval, kertészkedés címén összeakasztottuk a bajszunkat a nagyon tüskés vadrózsabokorral (amit én fehér futórózsának vettem, és futni fut is, mint az őrült, de virágként rózsaszín vadrózsákat terem, úgyhogy évről évre próbálom zabolázni), mert inkább málnavesszőket szeretnék látni a helyén meg egrest (legalábbis az általa elfoglalt hely nagy részén). Aztán megkértem a ma kora délután hazaérkező Á.-t, hogy vágja ki a kerítés menti nádast, hogy lehetőséget adjunk az idén nőni próbálkozó nádszálkisasszonyoknak is - aztán végül Á. intenzív nyafogását hallgatva én vágtam ki - majd karónak használom őket... vajon melyik haszonnövény igényel 5-6 méteres karókat? Csinálok belőle babsátrat, az hasznos és vicces is. Aztán összegereblyéztem a fűből a lehullott nádleveleket, és megmetszettem (? - mondjuk inkább úgy, minden szakszerűséget nélkülözve levagdostam) a meggyfát és a birset. Ja, és szedtem a címben szereplő tyúkhúrból, ami nálunk igen bőven tenyészik és befaltam egy csokorral belőle. Úgy fogom eltüntetni onnan, ahová nem kérek belőle, hogy lelegelem. A baromfiak szeretik, némely ló és bárány viszont hascsikarást és hányingert (ezt vajon honnan tudják?) kap tőle. Nos, rövid idő alatt kiderül majd,  tyúkféle vagyok-e vagy birkaszerűség. De hogy mezítláb lehet őgyelegni a kertben, ez nagyon tetszik! Bár azt olvastam, jön még tyúkra/birkára dér a hétvégén.