süti

Már mindenki a karácsonyra gyúr - ezúttal egyre inkább ténylegesen, mint képletesen. Mivel én nem szeretem a mézeskalácsot, azt nem is sütök - majd hoznak a nagymamák és egyéb rokonok úgyis. Bejglit fogok készíteni, mert azt viszont szeretem (igen, ennyire durván egocentrikus a világképem manapság, sőt, még ennél is jobban), mákos is lesz, diós is lesz, sőt, mivel tavaly nagyon jó lett, aszalt szilvás is lesz ismét. Most viszont még csak a takarításnál tartok. Nagytakarításnak nem nevezném, őszintén bízom benne, hogy még 100 évesen is mozgékonyabb leszek majd, mint most - de azért sertepertélek a konyhában, kamrában (ez utóbbi képletes, mert sajnos nincs kamránk, nincs, nincs sehol). Ennek folyományaként (mármint a takarítás - rendrakás) kiderült, hogy van egy csomó kis adag ez meg az. Amiktől bosszantóan nem tudok rendet tenni! Úgy döntöttem, megsütöm őket. Korántsem minden ellenségemtől szabadulok ám meg így - de ezeket nem tudtam tovább kerülgetni. Tehát most sül egy hatalmas adag minden ízű sütemény. Van benne cukor, liszt és tojás - valamint a maradékok: vaníliakivonat, kakaópor, csokidarabkák, diódarabkák, meggylekvár, meggybefőtt, kókuszreszelék, vaj, joghurt, tejföl, szódabikarbóna és puffasztott rizs, egy cseppnyi rum. Nem tartok attól, hogy ne lenne jó íze, finom volt a nyers tészta, és szeretünk minden hozzávalót. (és megint néztem filmet is:
http://film.indavideo.hu/video/f_szomszedaink_a_magyarok_szlovakia)
- már nagyon nehezen bírom mozi nélkül.