Vettünk Á.-nak két doboz Jáva építőt karácsonyra. Vagy hármat. Öt vagy hat éve? Ki tudja már, pontosan mikor és mennyit, a dobozok rég elvesztek, a sárga és kék alkatrészek egy egyaránt jól mikrózható és fagyasztható műanyag dobozban éltek át forró nyarakat és hideg teleket teljes mozdulatlanságban. Én nem állítom, hogy Á. még sosem vette kezébe az építőjáték darabjait, mert néha valakinek csak szét kellett szórnia, mielőtt gutaütést kaptam volna attól, hogy porszívózás előtt négykézláb szedegethetem össze a fűtőtestek alól meg máshonnan... de hát nem mostanában volt ez sem, a méreg elmúlt, a porszívót kicseréltük, a Jáva építő pedig évekig érintetlenül hevert a dobozban, én pedig elkönyveltem azok közé az óhatatlan veszteségek közé, amikre pénzt adtunk ki anélkül, hogy később bármi hasznát láttuk volna az adott tárgynak (sőt, csak a bosszúság, hogy már megint ki szórta szét és minek, és ki fog belelépni, pláne ki fogja összeszedni - két utóbbira a válasz: én és A.), és csak a helyet foglalja. Pedig olyan jópofa játéknak tűnt, olyan kreatívnak, izgalmasnak - na, de Á. inkább elméletben talál ki új világokat, a valóságban utál szerelni, építeni, bütykölni. Így volt mindez idáig.
Most meg, hogy beteg (bár már nem beteg, pláne nem ennyire, hogy totálisan kiforduljon magából) egyszer csak megjelent az ajtóban két jól formált, arányos robotfigurával (mint kiderült, forma 1-es pilóták), most pedig autókat is épít nekik. Fekszik a földön a sok szétszórt alkatrész közt és dúdolva építget. Tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése