meg tud szakadni

a szív egy macskáért

ha nem látják a gyerekek, simán elbőgöm magam
ha V. sír, vigasztalom, remélem, elhiszi
sokszor kiviszem a szemetet, hogy kimehessek az esőbe is hívogatni, hátha
tudom, hogy esőben senki sem megy ki szívesen, a cica sem
szívszorító kinézni az ablakon és látni, hogy nem mászkál itt
pocsék a konyhában felhalmozott macskaeledelekre nézni
utálom, hogy esős hideg van, mert nehezebb így keresni
imádkozom, hogy nehogy meghalva találja valahol az út mentén valamelyikünk
nem beszélünk róla folyton, de olyan gyászos csend van
akkor is, amikor épp filmet nézünk, hogy eltereljük a figyelmünket
(ez a legyetek jók, ha tudtok című film, amiről azt hittem, jó lesz - hát, katasztrófa)
éjjel is kinézek az ablakon, hátha meglátom
nem tudunk állandóan kinézgelődni mégsem - lehet, hogy járt már erre az elmúlt három napban és nem vettük észre - nagyon rossz erre gondolni
borzasztó elképzelni, hogy ázik, fázik, éhezik valahol
még borzasztóbb, hogy esetleg már nem
remélem, valakinél van, aki eteti, szereti, kedves hozzá
remélem, hazajön, hazahozzák vagy megtaláljuk épségben
a fekete cica azóta bejár megint (igen, ő nyertese az ügynek)
lehet, hogy ő tudja, hol van a kicsi, mi van a vele - nem tudja elmondani
mélységes mély szomorúság van, reménykedést mondunk mind egymásnak és reménykedünk és hiszünk benne, hogy hazajön, de összeszorul a gyomrom a hiánya miatt, nem kevésbé V. szívet tépő sírásai miatt
nincs olyan, hogy csak egy macska, meg hogy a macskákról tudható, hogy ilyenek , hogy kóborolnak, szabadon élnek
nem kéne sosem kutya, biztosan azok is jófejek, meg minden, de egy macskát nem lehet pótolni semmivel, még egy másik macskával sem
V.-nek egy hatalmas, mindentudó macskakönyvet, egy macskaenciklopédiát hozna a Mikulás, de ha nem kerül elő a cica, én ugyan nem merem odaadni neki, hogy azon is sírjon
legszívesebben becsöngetnék minden házba, riadóztatnám a környék lakóit, hogy vegyenek esőkabátot és uccu, nézzenek széjjel, mert az nem lehet, hogy három napja elveszett a cicánk és senki sem tud róla semmit
sokan azt gondolják, örüljek, hogy nincs nagyobb bajunk (minden nem létező bajnak örülök egyébként) de a fájdalom nem fajtaspecifikus, más a fülbevalójáért zokog vagy egy elmaradt nyaralásért, én szívesen adnék ékszert (nincs, mert nem érdekelnek, de ha lenne) vagy akár nyaralást is, ha meglenne a cicánk
ha azt mondaná valaki, hogy visszakapjuk a macskát, ha törlöm a teljes blogot, törölném. sajnálnám, hogy elvész, de inkább kezdeném előről.
ó, tudom, micsoda ostoba alku, de hülye gondolatokkal teljesen teli vagyok.