parmezán sajtos rétes

leküldtem Á.-t almát reszelni, le is ment szinte szó nélkül, sőt, majdnem hogy örömmel. örömmel, hogy lesz rétes, de szomorúan, hogy az almát vele reszeltetem. de hát A. és V. karatézni mentek, én meg - hacsak nem szörnyen muszáj  - nem bírok még annyit ácsorogni. aztán feljött jó háromnegyed óra múlva, hogy megreszelt tíz almát, most nagyon fáradt, lefekszik. örültem neki, mert tegnap meccset nézett (tudom, tudom, hétköznap nem kéne hagyni, és engem például hét végén is legfeljebb odakötözve lehetne ott tartani - de ő meg annyira szereti, szóval, megengedtem).

én meg lementem megnézni, mennyi lett a tíz alma reszelve. nos, nem túl sok. mert láttam a komposztdobozkában tíz héját vesztett, de amúgy alma nagyságú csupasz almakockát. az elvégzett munka viszont tényleg nem lehetett egyszerű, mert amennyit lereszelt, azt sajtreszelővel tette. talán ismeritek, olyan kis ovális ikeás cucc (zöld). és nem, nem mosta ki előtte. holott fél órával korábban ő maga reszelt parmezán sajtot vele. úgy döntöttem, az ízén nem érződik.

elővettem az almareszelőt, kiszedtem a komposztdobozkából a kissé már megbarnult csupasztott almakockákat, leöblítettem őket (gyengébb idegzetű olvasók megnyugtatására mondom, hogy nálunk a komposztdoboz nem azonos a szemetesládával vagy a kukával, mert azt a tűzhely mellett a pulton tartjuk és ugyanúgy elmossuk, mint bármely más edényünket, ráadásul ezúttal az almán kívül semmi sem volt benne), szóval, lereszeltem az Á. által csutkának minősített tömböket, meg hozzá még tízet, összekevertem a túrót (nem az almával! - amúgy pedig ne vegyetek coop túrót, ízetlen fehér hungarocellt rejt a csomagolás - de hát szegény ember vízzel főz, sánta ember pedig nem maga vásárol, a családja viszont a közelben található boltot célozza meg, nem a normálisat... szóval, elég nehéz volt a túrós rétes eszmei kívánalmainak megfelelő ízű és állagú túrótölteléket kreálni belőle - de hát mestert a gyakorlat - ehető lett), meg még csináltam egy csomó cukrozott mákot is, azt elkevertem további reszelt almákkal (a főmákot az almákkal... tudom, hülye vicc). aztán most sülnek a rétesek. 3-3-2. Á. szerint neki jut egy mákos egy almás, nekünk pedig fejenként egy túrós (fúúúúúj! - mondja ő), meg kétharmad almás, meg egyharmad mákos - nagyon hasznos ám egy leendő matematikus a családban!

közben pedig csomózott textilékszereket gyártok. szerintetek mennyire gáz azt adni hálából a dokinak meg a gyógytornásznak? akiknek őszintén, igazán, tényleg nagyon hálás vagyok. ha tudok, majd teszek fel képet a kész művekről.