Jóféle jelek jönnek

és a jelek azt mutatják, gyógyulok.

Már nem egy még erősebb fájdalomcsillapítót szeretnék kapni karácsonyra, sem elektromos izomlazító-készüléket a születésnapomra, vagy jobb mankót a mostani botjaimnál, nem vágyom már fekete deréktartó fűzőre (bár mindezek még jól jöhetnek egyszer, a félelem még bennem van, szóval, legyen azért...),

hanem:

meg szeretném nézni moziban az Adele-t (olvastam/hallottam nagyon dicsérő és nagyon elmarasztaló kritikát is róla), meg a Hannah Arendtről szóló filmet is (arról csak jót olvastam), és el szeretném végre olvasni az Ulysses újrafordítását, és lassan elkezdenék majd megint tornázni, meg színházba is mennék, sőt, kirándulni is (jó, még nem most, de legalább majd egyszer), és a textilékszerek mellett szeretnék megint rajzolni is (gondoltátok volna, hogy a napi tevékenységünk nagy részét ülve végezzük? - legalábbis én úgy tettem).

Ma úszni voltam. Most még inkább csak lötyögtettem magam körül a vizet, de isteni volt! És tiszta nyár!

(és ma féléves a Rókica macska, gyönyörű lett, oroszlánbundás, sokszor harapós jószág, de néha szelíden bújni is hajlandó... vagyis ha hajlandó, akkor azonnal akar... akarni is nagyon tud. Majd egyszer lesz néhány kép is a folyamatról, ahogy nagy macskává növekedett)