2013. október 17., csütörtök
egy hónap
ma egy hónapja vagyok itthon/kórházban. A. családjából ma először hívott fel valaki, hogy hogy vagyok. azt, hogy segíthetnének-e bármit is, még egyiküknek sem jutott eszébe megkérdezni. már rég nem kéne meglepődnöm ezen, de azért megdöbbent. nem is az, hogy rólam nem érdeklődnek vagy ha épp engem nem köszöntenek fel (évek óta nem, holott nem vagyunk rossz viszonyban, én legalábbis nem tudok róla), de hogy A.-nak sem ajánlanak fel segítséget soha és hogy V.-t sem köszöntötték fel a 10. szülinapján, az teljesen elfogadhatatlan nekem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Öhm. Talán jobb, hogy megfeletkeznek dolgokról.
VálaszTörlésAkinek egy teljes hónap után jut eszébe kérdezni, az az ember tán csak ártana, a segítségnyújtás helyett.
Hát, a sógornőmnek jutott eszébe, aki két kisgyerek mellől érthetően nem fog tudni idejönni segíteni - aki akár jöhetne is, abban még nem merült fel. És igen, megoldjuk nélkülük is, csak legalább V. szülinapját tartották volna észben :(
TörlésNa ezért írtam én, hogy nálunk is a család fogalomba igazából mi hatan tartozunk bele és ennyi. Gyógyulj meg és ne is gondolj rájuk.
VálaszTörlésvicces, hogy egész addig fel sem merült bennem, hogy bárki is kereshetne közülük, míg A. tesója fel nem hívott - aztán ilyen késleltetett reakcióként elkezdett rosszul esni, hogy csak most és hogy senki más. persze, mindegy :)
Törlés