a hősök köztünk élnek

szerencsére.

a kórház mindennapjaihoz képest a kísérleti színházak unalmas sztereotípiagyűjemények. ez itt az az osztály, ahol az emberek jellemzően nem nagyon tudnak jól mozogni, mindenkinek fáj egy-két tagja és sokat segítene a bent fekvőkön, ha a fájdalomcsillapítóiktól elkábítva (jaj, dehogy) végigaludhatnák az éjszakát.

én egy olyan ágyra tettem szert, ami a  legegészségesebb, nomád hegyi túrák szabadtéri alvásain edződött vasemberein is kifogna. legalább egy kicsit biztosan. ugyanis az én ágyam nem állítható vízszintesre, az alvófelület széltében is és hosszában is erősen lejt, és ha még ezen sikerülne is megkapaszkodnom (iszonyú erőfeszítések árán), az sem tehetne boldoggá, mert az ágy billeg is, nagyjából úgy, mint a mérleghinta (bár el kell ismernem, hogy a játszótéri mérleghintákhoz képest elég keveset tud). nem szokott velem ilyesmi előfordulni, de az első éjszaka után fejfájós, hányásos tengeribetegséggel ébredtem. és átfagyva, mert takaró gyanánt egy, feltehetően még a világháború idején gyártott, majd silánysága miatt akkor fel nem használt sprőd pokrócot kaptam, egy sem nagyságában, sem formájában hozzá nem illeszkedő lepelbe behúzva.

természetesen szóltam, hogy ez így nem túl jó, rosszabbul vagyok, mint amikor érkeztem. megértették, mondták, hogy más is szokott panaszkodni az ágyakra, de hát ez van. az ágyak bonyolult szerkezetéhez nem ért senki, kár is próbálkoznom. viszont kaptam még egy háborús relikviát, így a következő éjszakán már a fent említetteken felül azzal is meg kellett birkóznom, hogy egyben tartsam a folyton szökni igyekvő takarónyájat. mert ami leesik, azt nem tudom felvenni.

harmadnapra megesett rajtam a szobatársam szíve, és felajánlotta, hogy cseréljünk ágyat. mert az övé vízszintes, nem inog - ő pedig hazamegy úgyis másnap. szabadkoztam, de aztán csak megkérdeztem a főnővért, hogy segítenének-e az ágycserében. nos, ez lehetetlen, tárta szét a karjait a főnővér, kollégái ennél nemesebb feladatokra vannak kiképezve. megcsinálnák a családtagok - mondtam. de nem lehetett így sem, mert állítólag az ágyak betegre szabott speciális felszereltsége nem enged holmi felelőtlen csereberét. (pont ugyanolyanok, csak az egyik kevésbé romlott el, mint a másik)

és a negyedik napra bejött A., a hős, nekiveselkedett fanyűvő erejével és nagy titokban kicserélte nekem az ágyakat! a szobatársam pedig távozása előtt elcserélte velem a modern nyári paplankáját, ami nem túl meleg ugyan, viszont hosszúkás alakja pompásan illeszkedik a huzatomba, valamint a lábfejemtől elér egészen a nyakamig (nem csak bokától mellkasig), mint az előző. persze nem szabad senkinek sem elárulni. majd azt mondom, mostanra hozzászoktam.

a saját érdekében remélem, hogy új szobatársam egy törpe tengeri jegesmedve lesz.