káros szenvedélyeimről

a kórházban (momentán ez a téma a legaktuálisabb, úgyhogy főként erről írok) a felvételkor egy adatlap különböző kérdéseire kell választ adni - egyetértek, nyilvánvalóan szükséges. ennek a kérdőívnek van egy olyan iteme, amely a káros szenvedélyek címszót viseli. először azt kérdezik meg, dohányzom-e (nem), aztán azt, fogyasztok-e alkoholt (időnként fogyasztok, de a helyes válasz - hacsak nem vagyok idült alkoholista (nem vagyok) - kizárólag a nemleges). aztán az a kérdés következik, hogy kávézom-e (igen, imádom a kávét) - de őszintén szólva ezt nem tartom káros szenvedélyemnek. persze, ők beikszelték, hogy lám-lám, kávézik. íme, a kimutatható káros szenvedély! de tényleg az? napi kétszer fél adag finom kávé? (rossz kávét ritkán fogadok el, mert az ízéért bolondulok, nem a hatásáért, ha van egyáltalán különösebb hatása, a rossz kávé meg rossz ízű, vagyis kell a fenének). mióta itt vagyok, nem ittam kávét (nesze neked, szenvedély!), mert az automatás nescafé nem kenyerem (se nem borom, se nem halam, hogy további képzavarokkal éljek). úgy látom, az itt dolgozók például általában jóval többet kávéznak, mint én.

azt viszont egyáltalán nem kérdezik meg, zabálok-e mértéktelenül csokit (jaj, sajnos igen, időnként annyi idő alatt tűnik el bennem egy tábla fehércsoki, hogy más még ki sem bontotta ezidő alatt a magáét), iszom-e literszám szintetikus üdítőket (nem, jóval ritkábban, mint alkoholt - de szerintem ez a szenvedély általában gyakoribb és károsabb is, mint a kávé) vagy akár használok-e természetes vagy szintetikus drogokat. ez nem lenne adott esetben érdekesebb (úgy értem, relevánsabb) tény, mint a kávéivás? (sosem kávéivót igazából kevesebbet ismerek, mint kávézót) vagy nem káros? vagy úgysem vallanám be?