nem lesz már a menzán szilvás gombóc, sem rántott hús, sem mákos tészta, sem csokiöntetes piskóta (de én majd csinálok csakazértis olyat is), de marad a rántott párizsi feltétként (hát, izé....), meg margarinos, felpuffasztott fehér kenyér, meg biztosan finomfőzelék is (gyerekkorom egyik markánsan utált menzás megnyomorítója...) És nem lesz tejberizs sem? Én undorodom tőle, és a gyerekeim is, úgyhogy mi nem sírunk utána - de vajon mi lesz mindezek helyett? Nem mintha nem tudnék egyszerre egészséges és finom ételeket elképzelni (bár sejtem, hogy nem enné meg mindenki, amiket például én a kategóriába illőnek gondolok) a megszokott menzakoszt helyett (és nagyon nagyok voltak a minőségi különbségek a hagyományosban is).
A gyerekeimet a holnapi ebéden kívül a következők foglalkoztatják a leginkább a holnapi nappal kapcsolatban:
Á. azon aggódik, mit fog csinálni négy szüneten keresztül, ha nem vihet labdát (nem vihet) és másik cipőt sem az ünneplős helyett (azt sem vihet, mert nekem nem hiányzik, hogy rögtön az első nap elhagyjon egy pár cipőt, vagy hogy elveszítse az újonnan szerzett tankönyvek felét, mert azok egy pár cipő vagy egy labda miatt nem fértek be a táskájába). A fehér inge miatt nem aggódik, mert abba beleegyeztem, hogy azonnal az évnyitó után lecserélhesse egy pólóra. Jófej vagyok, na.
V. azt latolgatja, ki mellé fog ülni, és várja az új tankönyvek friss illatát. Meg hogy jön-e új gyerek az osztályba.
Engem az izgat, hogy hogy fogok felkelni reggel (és kihúzni az ágyból Á.-t, aki egy kiadós összeveszést követően most V.-val rötyög hangosan a fürdőszobában fogmosás ürügyén, ahelyett, hogy mindketten az igazak álmát aludnák a külön szobájukban) . És az is érdekel, mennyire nehezítik meg az iskolák a délután négy óra előtti hazajövetelt (Á. sulijától nem tartok, de V. iskolája necces). És az is erősen érdekel, hogy most, újabb két hétnyi szabadságot követően vajon hány percet bírok ki a munkahelyemen valós okra visszavezethető gyomorgörcs nélkül. Meg még néhány ügy...
A.-t pedig csak gondok nyomasztják, jobb hozzá sem szólni, csak akkor, ha teával osonok be a szobájába, vagy vacsorázni hívom, mert harap szegény.
Nekem a szeptember elejét a félig rágott és a padokban felejtett almák krétaporral kevert illata jelenti a frissen meszelt osztálytermekben. Hát, ilyesmire manapság nem számíthatok, de Á. iskolájába azért bedugom az orromat egy percre.
Hirtelen azt hittem te is fogyózól, aztán rájöttem, hogy a reform menzáról írsz:) Hát nálunk én nem hallottam ilyesmiről, de állítólag a városban ehetetlenül rossz a kaja. Egész Szeged összes tanintézményének a bölcsitől az egyetemig ua. főz, bár nyilván nem ugyanazt, de éjszaka kenik meg a reggelire szánt vajas kenyeret hát az reggel már olyan is... .
VálaszTörlésA gyerekeknek meg jó évkezdést, bár úgy tűnik Á-t nem izgatja a dolog, V-t meg csak olyan kis- nagylányosan:)