További információk

Arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztem macskakutatás közben (nem a macska ás közben kutat, míg én írok, hanem amikor én kerestem őt nagyon). Szóval először is mindenki azt mondta a szomszédok közül, hogy a macskát ismerik, mert mindennap náluk tölti a teljes napot, ott szokott enni is, mert folyton éhes - és akkor rájöttem, hogy a macskák a legendás kilenc életüket nem egymást követő időszakokban élik, hanem párhuzamosan, egy időben, de több helyen.


És mindenki iszonyú rendes volt (még a béna megjegyzéseket tévők is, és szerencsére ők voltak kevesebben), egy csomóan felírták a számomat, meg megígérték, hogy még járnak este egy kört, hogy hátha (tök idegenek), aztán valaki szólt, hogy a macska az oviban volt. Akkor gyorsan odarohantam (úristen, már négy éve nem jártam ott, tök fura volt), és tök jó volt mert megismertek, és mondták, hogy a macska tényleg ott járt, meg is etették, simogatták az óvónénik, de ugye az oviba mégsem maradhat, hátha veszett, úgyhogy nagy nehezen kitessékelték, de már bánják, mert több jelentkező is volt rá, úgyhogy ha visszajön, bezárják. Mondtam, hogy eddig OK a sztori, de utána mi kérjük vissza. Aztán még hívogattam az ovi kertjében, és sírtam is egy kicsit, hogy a francba, miért nem kezdtük keresni már reggel (kerestük, de sajnos nem hittük, hogy olyan messzire is eljut, úgyhogy csak itt közel), aztán írtam és ragasztottam ki még és még és még papírokat, és aztán valaki épp a telefonszámomat írta fel, amikor A. hívott, hogy hazahozták a cicust.

Aztán én még este egy csokival meg egy plüssmacskával elmentem hozzájuk megköszönni, mert a kisfiúnak, aki találta, nyilván nem volt egyszerű ügy lemondani róla, meg is ígérték, hogy majd kap másikat. És azt mondták, azért hozták el, mert azt hallották ott, ahol összeszedték, hogy már két napja bolyong étlen-szomjan a kis gazdátlan árva a környéken, és épp ideje volt, hogy valaki összeszedje és megmentse.

Nos, a kis éhezőt akkora gömb hassal kaptuk vissza, mintha a duplájára fújták volna, kemény volt a hasa és keservesen nyítt - aztán behoztuk neki a már egy ideje kitett macskavécét, boldogan belegurult és mintegy fél kilónyi macskaszart hagyott benne tíz percen belül, aztán reggelre még egyszer ennyit. Jó, tudom, ez nem túl gusztusos téma, de őrület, komolyan, hogy mennyi minden zabálhatott össze egyetlen nap alatt! Most kapott egy nyakörvet (rózsaszín, de magára vessen érte, ez volt itthon), amire ráírtam az összes telefonszámainkat, meg még a címet is. Persze, önkioldós, hogy meg ne fojtsa, úgyhogy megvan az esélye, hogy valaki csak egy üres nyakörvet hoz majd vissza macska nélkül... de bízzunk benne, hogy nem vész el többé.