Szabadságon vagyok itthon. És elhatároztam, hogy minden nap addig alszom, míg csak magamtól nem ébredek fel. Ez jó ötletnek tűnt, miképp az is, hogy minden reggel és este is megtegyem a magam 4-6 kilométerét - vagy többet. Az alvás sikerült, még a kávéval beosonó V.-re sem ébredtem fel, így a kávét hidegen ittam meg egy órával később, de az jó volt. Aztán felöltöztem a sportöltözékembe és nekiindultam. De hogy ez mindennap a tűző napon, harminc fokban nem fog menni, azt már most látom. Végigcsináltam, de céklavörös fejjel és teljesen kiszáradva értem haza. Szóval, kénytelen vagyok engedni valamiből, így a kései kelés öröme ugrott, muszáj lesz beállítanom az órát és felkelni addig, míg kellemes az idő a sporthoz. Az idő az úr felettem.
A másik ügy sem vidámabb, rájöttem, hogy az a tény, hogy a hétvégén a közeli és távolabbi szomszédok bőszen kalapálnak, flexelnek és füvet vágnak sajnos nem zárja ki azt a másik tényt, hogy ugyanezek vagy mások ne flexeljenek, vágjanak füvet, és/vagy kalapáljanak bőszen a hétköznapokon is. Elvágták a csendet.
Ahá, hát ezért kérdezted? :) Hát a korán kelésről annyit, hogy szerintem reggel ötkor kellene elindulni ahhoz futni/gyalogolni, hogy ne forrjon fel totál az agyunk, de nekem a fél ötös kelés azért kicsit meredek...
VálaszTörlés