Ilyen becsapást!

A sokadik szétizzadt éjszaka után arra ébredtem (már amennyiben egyáltalán lehetséges felébredni a nem alvásból is), hogy dörög az ég. És sötét felhők jönnek. Nem bíztam a véletlenre, megnéztem az időképen is. Az interneten már zuhogott körülöttünk mindenhol. Megtettem néhány óvintézkedést: behoztam a kint szanaszét hagyott könyveket és cipőket, kinyitottam és kitámasztottam keresztbe-kasul az ablakokat, hogy árasszon el mindent a friss hideg. Aztán vártam. Leesett néhány hatalmas csepp. Néhány. Vártam a kertre zúduló folytatást. És vártam, és vártam, és vártam... mindhiába. Kisütött a nap, a forró szél gúnyosan bevágott néhány kitámasztatlanul hagyott ajtót, az interneten félkaréjban (csak most már a nyugati helyett a keleti oldalunkon) zuhog továbbra is. Mi meg itt állunk kiszáradva, kitikkadva, száraz és forró fejjel, csalódottan. Micsoda átverés!