Kortárs gyerekirodalom

Ismeritek Annapetigergőt? Tényleg?

Azt a részt is, amikor apa robbantani tanítja a gyerekeket? Meg amikor a gyerekek beleesnek a wc-be és nyakig szarosan mennek oviba? Hát azt, amikor anya és apa úgy összeverekszenek, hogy a rendőrségen kötnek ki? Hát az megvan-e, amikor jönnek a rablók és ellopják a teli pelenkákat a szemetesvödör mellől? És amikor apa nem dolgozni megy, hanem helyette moziba? anya pedig elveszíti a hajón a gyerekeket és véletlenül három kóbor kutyát visz helyettük haza? És amikor elmennek az állatkertbe, ahol bolhákat, svábbogarakat és legyeket néznek? Aztán le is rajzolják ezeket a kedves lényeket? És amikor a múzeumban a három rendetlen gyerek leveri és összetöri az egyiptomi fáraó múmiáját? Aztán meg persze menekülnek a szellemek elől, de azok felfalják őket? Tudjátok-e, hogy amikor anya főzés közben énekelget, akkor a főzőreceptet énekli, mert különben meg sem bírná jegyezni, olyan buta? És hogy apát kirúgják a munkahelyéről, mert a fülébe dugva ellopott egy rajzszöget? És Anna sosem köszön a felnőtteknek, hanem csak a nyelvét nyújtogatja és sziszeg, mint egy kígyó? Peti pedig mindenkit bokán rúg, majd Gergőre fogja? Aki kisgyerek létére bárkinek a cipőjébe tud éles kavicsokat rejteni?

Na, most álmélkodjatok, hogy ez mind-mind az APG-ben van! Hogy első hallásra nem tűntek ilyen merésznek a könyvek? Hogy uncsik voltak a sztorik és egysíkúak a karakterek? Hogy bugyután topogott mindenki a rózsaszínre kiszínezett városban? Hát, ez már a múlté! Á. és V. módosított APG-t olvasnak egymásnak és legurulnak a röhögéstől az emeletről. Mégsem vettük meg hiába, jók ezek másra is, mint virágokat préselni bennük, fülünk hallatára születnek a friss kortárs művek!