... , de nyilvánvalóan leépülőben. Mármint szellemileg. Úgy tűnik, kizárólag szellemileg. Néhány nappal azt követően, hogy megpróbáltam egy vastag alkoholos filctollal megmérni a testhőmérsékletemet, a reggeli súlymérésem (tudom, tömeg, hisz ezúttal sem rugós erőmérőn próbálkoztam) ütközött előre nem látott akadályba:
- a szemüvegemet kontaktlencsére cseréltem (mert az könnyebb)
- ledobtam a ruháimat (magamra csavart törülköző, fürdőköpeny)
- a papucsomat is
- kivettem a hajgumit a hajamból (nem, nem ólomgumit hordok)
- kifésültem a hajam, hogy ne számolódjon fel, ami nincs hozzám nőve
- a bal nagylábujjammal bekapcsoltam a mérleget...
... és vártam...
...és vártam...
Meglepően keveset mutatott. Hihetetlenül keveset. Nullát. Pontosan nulla egész nullát. Ennyi már rég voltam, csodálkoztam el. Mi a fene történt? Elromlott volna az üveglap? Ilyen hatékony fogyókúrát még sosem tapasztaltam. A 0,0 eltűnt a kijelzőről. Ismét bekapcsoltam a mérleget...
és vártam...
aztán egy hirtelen mozdulattal ezúttal rá is álltam. A csodálatos fogyásomat mutató jelzés eltűnt a miniképernyőről. Helyette közönséges számok jelentek meg. Több a soknál. Nem a példátlanul sikeres fogyás fogja a mai napomat felvidítani. De akkor vajon mi?
Az enyémet, mindenesetre Te!
VálaszTörlésaz enyémet, úgy látszik, semmi :((( elveszett a fekete cicánk. A gyerekek nem tudják még. És nem is merem elmondani nekik. Nem tudom, mire számíthatok még mínusz tíz fok alatt. Még nem volt nap, hogy ne láttuk volna. Nem merek bőgni, nehogy a gyerekek megkérdezzék, miért, de fojtogat erősen.
TörlésMostanában nem nehéz drámai hangulatváltozásokat produkálnom. De hogy egy számomra teljesen ismeretlen macs is ki tudja rugni alólam a sámlit...
VálaszTörlésTalán még előkerül!
köszönöm, hogy gondolsz a cicánkra... nagyon szorítok, hogy előjöjjön épségben! jaj, basszus, katasztrófa eddig ez az év (csak ide nem írom az okokat :( )
TörlésKözhely, de igaz: átérzem.
TörlésMosolyogj a tükörképednek reggel.
Van, hogy használ.