Ezek valódi emberek?

- kérdezte V. a Várban a Sándor-palota őreinek merev díszmozgását figyelve
igen - feleltük mi
És mivel vették rá őket arra, hogy ezt csinálják? - kérdezte Á. gyanakodva.
nem tudjuk - feleltük mi őszintén

Úgy kerültünk a Várba, hogy szerettem volna megnézni a gyerekeknek megmutatni a befagyott Dunát. Mert ilyen azért nincs minden télen (így például idén sem, de nem akarok túlzottan előrerohanni) Ezért mára azt a programot találtam ki, hogy sétáljunk át a Duna felett az egyik hídon, majd vissza egy másikon, miközben a Duna jegét figyeljük. Viszont mivel hideg van, és úgy gondoltam, hogy a hidegben kizárólag az a program, hogy majd a jeges Duna feletti jeges szélben korzózunk, nem tűnik önmagában elég vonzónak a gyerekek számára, így kitaláltam azt is, hogy hamárúgyisarrajárunk, nézzünk meg a MNG-ben egy kiállítást. Hősök, királyok, szentek - úgy gondoltam, ez igazán érdekel engem érdekelheti őket.

A Dunát megnéztük jó alaposan lentről és fentebbről is: ugyan nagy jégtáblák úszkálnak rajta, de attól, hogy tényleg be legyen fagyva, messze van még vagy már, így ugyanolyan hihetetlen maradt a Duna jegén való királyválasztásról szóló mese, mint eddig volt. És még csak kép sem szólt róla odafent! A kiállítás amúgy nem volt rossz, mi közel három órát töltöttünk odabent nézelődve, beszélgetve, és láthatóan a gyerekek sem unták. Sőt, A. sem, aki pedig a teljes gyerekkorát múzeumokban töltötte a szülei érdeklődésének jóvoltából. Még mindig jobb, mint a csapágyakat árusító és műszaki boltok előtt álldogálni, mert úgy emlékszem, én a fél gyerekkoromat ilyen boltok előtt töltöttem. De abban, hogy mi érdekes a világban igazán egy gyereknek, nem mindig értünk egyet A.-val. Szóval, a gyerekek szívesen és érdeklődve nézték a magyar történelem híres jeleneteit és szívesen hallgatták hozzá mindkettőnk kommentárjait, sőt, Á. is és V. is szinte minden kép mellett végigolvasta a kép történetéről szóló leírást is.  Csakhogy a nagy munkában hobbitjaink nagyon megéheztek - igaz, azt már a kapun való belépés előtt. Így a Várból a kiállításról eljőve azonnal leszaladtunk a Moszkva térre gyrost ebédelni - és nagyon sajnálkoztunk, hogy annak idején mind egy szálig kiűzettek a törökök a várból, legalább egy gyrosost meghagyhattak volna.

Valahogy a szombat és a vasárnap jóval rövidebb napok a hétköznapoknál, nem?