Hangot adok a csalódásomnak, de egyszersmind bizakodásomnak is

Egész pénteken arra gyúrtunk, hogy majd a nagy hidegben hogyan veszünk erőt magunkon, amikor ki kell mennünk havat lapátolnunk.  Az óriáshavat. Amiben ösvényt vágunk. Jól kiizzadunk és jól átfagyunk a nagy munkában. Úgy szólt a terv, hogy idebent előre elkészítem a forralt bort, a forró mézes, citromos teát, rotyog a fazékban a babgulyás, és majd amikor visszajövünk a nagy hidegből a hólapátolásból, amiből mindannyian derekasan kivesszük a részünket, akkor ezekkel nyerjük vissza a normál hőmérsékletünket és melegítjük fel testünket - lelkünket. Este le sem akartam feküdni addig, míg el nem kezd esni a hó, de aztán elnyomott az álom, már arra is alig volt erőm, hogy az olvasott könyvet feltegyem a polcra. De azért még feltettem. Aztán reggel gyanúsan sötét volt. Kinéztem. Sötét az ég és sötét a föld. Az ígért hó nem volt sehol. Megnéztem a neten is - mert ugye az a biztos. De nálunk még a neten sem volt hó. Visszabújtam az este félbehagyott hideg, sötét könyvembe. Aztán mikor kivilágosodott a könyv és a reggel is, továbbmentem a kádba. Mire onnan is kibújtam, már szállingózott. Éppen hogy. Alig-alig. És még most is csak ott tart eredményességben, ahová tegnap késő estére vártam. Nagy csalódás volt. Elmentünk azért még délelőtt szánkóval a boltba, húztuk-vontuk a gyerekeket, csikorogtak az apró kövek a szánkó rozsdás talpai alatt. Aztán míg én ebédet főztem - nem a babgulyást, azt a valódi télre tartogatom... talán holnapra - A. és V. szánkóztak egyet, és ellapátolták azt a kis havat a kerítés elől a járdáról. Csak a feeling kedvéért. (Á. nincs itthon, mert olyan népszerű lett, hogy szinte minden hétvégi napra kölcsönveszi valaki, tehát még a boltozás előtt beadtuk a barátjához, sötét este megyünk majd csak érte) A macska szíves engedelmünkkel már napokkal ezelőtt bekvártélyozta magát a házba, az én fotelomba, így ebéd után összebújva, dorombolva ittuk a kávét. Persze, inkább én kávéztam és inkább ő dorombolt, és ez pont így volt jó mindkettőnknek. A. kihasználva, hogy a hétvégére csak a konferenciát tervezte, mást nem, alszik - a macska most őt melegíti. V. a HP második kötetét olvassa elvarázsolva. Lassan, nagyon lassan nő a hó, még kilóg a fűszálak teteje. Jó sűrűn esik, vagyis inkább porzik alá az égből, pelyheknek nem merném nevezni a szúrós kis izéket. De a földön nő azért a hó, fehéredik a táj, úgyhogy nekilátok a babgulyásnak és az almás pitének is, hogy holnapra igazi tél legyen. A madaraknak is tettünk ki zsírgolyóba ágyazott magokat.