2012. január 20., péntek

ilarizáció

Egy volt csoporttársam, Ági órájára ültünk be A.-val. Ági vezetőtanár lett egy híres, régi iskolában. A kistanárok külön, mi A.-val a gyerekek közt foglaltunk helyet. Ági rövid farmernadrágot viselt, rózsaszín ujjatlan pólóval és rózsaszín combfixszel. Láttuk, hogy nagyon fiatalosan öltözködik, gondoltuk is, hogy jó tanár. Talán magyaróra lehetett, Ági kiosztotta a feladatot. Páros munka volt, én szerencsére A,-val alkottam egy párt. Minden páros kapott egy szót, azt a szót kellett megmagyarázni, de nem szavakkal, hanem valamilyen konkrét, kézzel fogható alkotás elkészítésével. A többiek által kapott szavakat nem ismerem, mi az "illarizál" "illarizáció" (esetleg "ilarizál" "ilarizáció") szót kaptuk. Hát, mit mondjak, gőzöm sem volt a jelentéséről. Nem úgy A,-nak, aki szerencsére mindent tud. A szavak jelentése: "delfint ábrázoló mintával lát el valamilyen felületet" illetve  "delfinekkel mintázott felület". Mint A.-tól megtudtam, a térben formázott delfinekre nem alkalmazható a szó, csak sík felületen, legfeljebb dombormű formájában ábrázolt delfinmintákra igaz. Pld. üvegbe vésett, kerámiába karcolt.

Nem kispályáztunk a feladatmegoldásnál, egy parkot álmodtunk, aminek vastag, homokfúvott üvegkerítésében fickándoznak a delfinek, csak úgy, mint a szökőkút káváján - természetesen a szökőkút főalakja is delfin volt, csak nem ilarizált, hanem szobor. Mivel nagyon hamar elkészültünk, kész volt a makett, a rajzok, a prezentáció, a telefonomon kezdtünk el filmeket nézni az iskola életéből. Tornaórán a gyerekek a szemközti falakat borító bordásfalakról ugráltak át falról falra, próbáltuk megtippelni, milyen széles lehet a tornaterem. Szerintem öt méter, ami siralmas. A. szerint nagyobb. Mivel túl vehemensen vitatkoztunk, Ági kiküldött az óráról, hogy igyunk addig egy kávét a büfében.

A büfében nagy zacskó színes kristálycukrokat árultak főleg, néhány süteményt, színes pillecukorból épített papagájokat, és ilyesmiket. Volt kávé is, de mint megtudtuk, hiába vagyunk valójában felnőttek, ha gyerekminőségben vettünk részt az órán, akkor meg kell várnunk az óra végét, míg ismét valódi felnőttnek számítunk, addig sajnos nem szolgálnak ki kávéval. A. bánatában vett egy zacskó narancssárga kristálycukrot, én a papagájokat nézegettem, amikor jött két macska, egy nagyon kócos, loncsos fekete, és egy kék alapon fehér tűpettyes, rőtes barna bundával szegett hosszú szőrű. Innentől nagyon gyorsan történt minden, nem is tudom, mi, de a vége az lett, hogy a macskák valahogy kitörték a pult üvegét (keresztülugrottak rajta? mi dobtuk őket keresztül?) - minden esetre a macskák az üvegcserepek miatt kezelésre szorultak. Szerencsére nálam mindig van jódampulla, tetanuszinjekció, sérülésre való cseppek, kenőcsök és tabletták, természetesen macskák számára, így ez nem volt gond... csak a pontos adagolást felejtettem el, de azt láttam, hogy csak egy macska számára van elegendő készlet. Úgy döntöttem - nagyon józanul - hogy azt fogom kezelni, amelyik hagyja magát megfogni. Egyik sem adta magát könnyen. Aztán visszajött a büfés, mondta, hogy a fekete az ő macskája, majd ő kezeli, mi mehetünk.

Egy vidéki városka főutcája mellett találtuk magunkat, ahol a szemben lévő házat kritizáltuk építészetileg. Főleg a teraszt és a tetőt, bár csak alulról láttuk őket - de nagyon összetákoltnak tűntek. Egy hatalmas, neonsárga gömblabda gurulászott ide-oda a teraszon, nagy szél volt. Egyszer csak a nagy labda kiszabadult, felrepült a magasba, akkor láttuk, hogy ez egy léghajó ballonja. Ebben a pillanatban felrobbant, maró folyadék spriccelt szét és a folyadékkal átitatott anyagok, a ballon vászna, zuhantak körénk. Bebújtunk egy bokor alá, ahol láttam, hogy noha még nincs május, és a gyöngyvirág sem nyílik, rengeteg névtelen virág virágzik már a fűben. Rettentő igazságtalannak éreztem, hogy noha jóval korábban nyílnak, mint a híres gyöngyvirág, nincs nevük és a kutya sem ismeri őket. Valami jó néven gondolkodtam számukra. Közben A. bebújt a bokrok alján talált kékre mázolt vas öltözőszekrénybe a viharos szél elől, de rá kellett jönnünk, hogy ezek az iskolai tornaöltöző szekrényei voltak, lyukacsosra tervezték őket, hogy tudjanak szellőzni, így sajnos épp szél ellen nem védenek.

1 megjegyzés: